Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)
Bencze Géza: A somogyi Kapós mente gazdálkodása a XIX. század első felében
venes évekig, négy községben nem sikerült az úrbéri rendezésnek nyomára bukkanni. A hagyományos nyomásos gazdálkodás mellett éppen a század második évtizedében tűnik fel először a nyomásos gazdálkodás rendszerén túlmutató takarmánynövény-termesztés is. A belterjesség felé törekvő, a nemesebb fajták tartására berendezkedett állattartás által megkövetelt takarmánynövényekről van szó. A Kaposmentére vonatkozó forrásokban ekkor még ritkán esik szó takarmánynövényekről, noha szinte mindenütt fellendülőben van az állattartás. A takarmánynövények megjelenésével párhuzamosan azonban még nem találkozunk a vetésforgós rendszerek alkalmazásával, így valószínű, hogy e növényeket a fordulós rendszeren kívül, vagy egy-egy résznövényként termesztették. így az 1820-as években a sokat emlegetett - a két zárgondnoki számadása révén meglehetősen ismert - Berkiben a tavaszi vetéskor a 120 pozsonyi mérő zab mellett még négy bükkönyt, három borsót, hat lencsét és hét mérő szemeskukoricát vetettek a kizárólag takarmánynövényekből álló egyik nyomásba, valamint Rákóban 10 holdba öt mérő repcét. 1 '' Más uradalmakban is kedvelt lett a jövedelmező repcetermesztés, s Berkiben is többszörösére emelték a vetésterületet. A termesztett növényeknél még a húszas években is a gabonafélék kizárólagosak, de majd mindenhol a búza mennyiségileg megelőzi a korábban szinte kizárólagosnak számító - az éghajlat által is determinált - rozsot. 10 Egyre jelentősebb a majorsági földeken termelt kukorica mennyisége, bár azt még felülmúlja a sessionális földekről dézsmaként begyűjtött kukorica. Az említett gabonaféleségek mellett az uradalmakban termeltek még árpát, zabot, repcét, hajdinát, valamint szántóföldi termeivényként Berkiben takarmányozást szolgáló bükkönyt, borsót és lencsét. A sokszínűbbé váló, néhol korszerűségre is törekvő majorsági szántógazdálkodás az extenzív termelésbővítés mellett törekedett a földek jobb kihasználására, amit a növekvő terméseredmények is mutatnak. A mernyei uradalom birtokán 1816-ban a búza az elvetett mag 4,5-szőrösét adta vissza, de Berki átlagos gabonahozama is megközelítette az elvetett mennyiség ötszörösét, a 30-as évek elején. 17 A szántóföldi gazdálkodás itteni magas szintjét az is mutatja, hogy a birtok kb. 45%-át kitevő szántóról eladott gabona az összbevétel 5S-°/oát adta, itt nem is szólva a közvetett haszonról. A konjunktúra ideiének értékesített gabona mennyiségéről sajnos nincsenek adataink, egyedül a mernyei uradalomnak a Kapós szabályozásához pénzt biztosító eladásáról van tudomásunk. A piactalan megyében a Kapós völgye a szabályozás előtti állapotában jelentős mértékben akadályozta a szállítást, bár a számításba jöhető közlekedési utak (Kaposvár-Dombóvár, Kaposvár-Kanizsa) a völgyet kísérték észak felől, vagy a Zselic közel észak-déli fekvésű völgyeiben futottak (Kaposvár-Szigetvár, Kaposvár-Zselickisfalud). így e vidék piaca szinte egyedül csak Kanizsa lehetett, kisebb mértékben Szigetvár és a Tolna megyei Hőgyész. Komolyabb árueladással csak néhány nagyobb birtokos élhetett, éppen azok, akik talán ennek hatására is szorgalmazták birtokaik majorsági átszervezését. A megye, de küiönöképpen a piacoktól így távol eső Kaposmente mind a földesúri, mind pedig a paraszti árutermelése - néhány uradalmi példától eltekintve - nem fejlődhetett ki, s többnyire alig múlta felül a korábban általános önellátó gazdálkodási rendszert egyszerű mezőgazdasági késztermék felhasználásával. A majorsági szántóföldi árugabona termelés vidékünkön soha nem játsz-
