Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

M. Kiss Pál: Simó Ferenc Berzsenyi-portréja

SIMÓ FERENC BERZSENYI-PORTRÉJA M. KISS PÁL Berzsenyi születésének 200. évfordulóján tanulmányok, cikkek méltatják költői nagyságát. Itt egykori portréival foglalkozunk. Különösképpen Simó Ferenc alig ismert, reformkori nagy lírikusunkat rokonszenvesen bemutató arcképével. Mint azt Kazinczy levelezéséből tudjuk, Berzsenyi 1812-ben, Bécsben jártakor lefestette magát. (IX. köt. 408. 1.) Ekkor ellátogatott a Belvederébe is, de mivel éppen rendezték a képtárat, „lajstromot" nem lelvén „mesterségtelen szemeit" egy még élő festőnek, Knappnak képei „bájolták meg". Berzsenyi, ha nem is foglalkozott behatóbban festészettel, táj leírásai művészi érzékről tanúskodnak. Elég itt A közelítő tél költői eszközökkel megrajzolt, láttató erejű képére hivatkozni. Berzsenyi Dániel legtöbbet reprodukált arcmása a pozsonyi származású Blaschke rézmetszete, melyet Schorn, bécsi festő olajképe nyomán készített. A második, már ritkábban látható portréja Barabás idealizált rajza. Készült Berzsenyiről még egy harmadik, a nagyközönség számára nem publikált, igen jellemző arckép. Mestere az erdélyi származású Simó Ferenc. Ezt a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Érdemes a három képet összehasonlítani, s az utóbbival részletesebben is foglalkozni. Blaschke metszetét először Berzsenyi költeményeinek 1813. évi kiadása közli. 1951-ben Pataky Dénes: A magyar rézmetszet története c. könyvében, mint Blaschke jellemző portréábrázolása szerepel. Keresztúry Dezső: A magyar irodalom képeskönyve (Bp. 1956.), valamint Merényi Oszkár: Berzsenyi Dániel monográfiája (Bp. T966.) is Blaschke metszetét reprodukálja. Ez a portré, a korszokása szerint ovális keretben, félprofilban mutatja be a díszmagyarba öltözött költőt. Utóbbi kötetben megtaláljuk Barabás rajzát is az MTA K 32. jelzésű gyűjteményéből. Ezen az arcot a mester a kor ízlésének megfelelően finoman dolgozta ki, s kissé megnyújtotta. Ezzel eredeti kerekded karakterét megváltoztatta. A tekintet annyira nőies, hogy nem érezzük Berzsenyiének. Barabás bukaresti működése, majd itáliai tanulmányok után 1835-ben telepedett le végleg Pesten. Berzsenyi ebben az időben többször járt a fővárosban. Az akadémiai ülések alkalmával huzamosabb ideig itt tartózkodott. Lehetséges, hogy ekkor készült portréja, de valószínűbbnek látszik, hogy jóval később, amikor Barabás több reformkori költőt és politikust is rajzolt, régebbi képek felhasználásával. Kissé „csinosítva" őket, mint azt maga is elismeri naplójában. Barabás rajzáról Axmann József készített metszetet 1859-ben. Először a Nővilágban jelent meg