Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)
Kanyar József: Az alsófokú népoktatás Somogyban (1770-1792)
Az igen szegény tanulóknak 18,23%-a járt csak a megyében iskolába a statisztikailag figyelembe vehető helységekben. A járások között az igali járás vezetett az iskolábajáró szegény tanulóinak 26,08%-os arányával, a legutolsó helyen pedig a kaposi járás részesedése állott 4,64%-kal. Figyelemre méltó volt számunkra az összeírások azon számadatsora is, amely szerint a szegény leányok a megyében - a szigeti járás kivételével - jóval kisebb arányban jártak iskolába, mint a szegény fiúk. A szegény leánygyermekeket - úgy látszik - hamarabb elvonták az iskolától, mint a szegényebb fiúkat, lévén a dolgos leánykezekre elébb szükség a szülői hajlékban, mint a fiukéra. A H. táblázat utolsó rovatai pedig arról győztek meg bennünket, hogy nemcsak a tanulók nagy része hiányzott a század népiskolájából, nemcsak a kellően képzett és a társadalom által is megbecsült tanítók száma volt kevés a megyében, de hiányoztak az oktatás segédeszközei, szegényesek, szűkösek, átalakításra és javításra szorulók voltak az iskolaépületek, hiányoztak a felszerelések, az iskolakönyvek, de a tanítók szakkönyvei is az iskolákból. A 78 összeírt helységben a tanítók 21,12%-a tudott németül (5). Ezek közül 5 német nyelvű faluban tanított. Nem lesz érdektelen e falvak iskolábajárási adataira ránézni, s annak arányait a felekezeti megoszlás szerint is figyelembe venni. Azt már a Lexicon locorum adataiból is tudtuk, hogy a tanítói ellátottság aránya a megyében a németül beszélő falvakban volt a legkedvezőbb. Ezek az újabb adatok az iskolalátogatás intenzitására is támpontot nyújtanak. A 12. táblázat adataiból világossá vált, hogy a ténylegesen iskolába járó leánytanulók aránya (48,33%) nagyobb volt a fiúkénál, fordítottjaként a magyar nyelvű falvak iskolázási állapotainak. De az iskolábajárás aránya is csaknem 50%-osnak volt mondható (48,40%), 376 iskolakötelezettből 182 járt iskolába. Mindez meggyőzően beszél a német nyelvű iskolákban folyó oktatás hatékonyabb voltáról, de arról is, hogy - a felekezeti megoszlást is figyelembe véve - alig volt különbség a protestáns és a római katolikus német nyelvű népiskolák iskolalátogatása terén. Népiskolázásunk XVIII. századi történetén egyfajta kettősség vonult végig a közölt történetstatisztikai táblázatok tükréből is láthatóan. Az újrakezdés nagy századában a jobbágy-paraszti árutermelés még sokáig tartó nehézségei ,,a kenyér, a zsír és a húsbányának" tartott országban minden használható munkás kezet elvontak az iskolától. A jobbágy-paraszti társadalom így nem is láthatta még értelmét és hasznát a gyakorlati élettől amúgyis távolálló iskolai műveltségnek és az iskolába járásnak, hisz társadalmi és gazdasági emelkedését nem látta biztosítottnak általa. Lényegében tehát paraszti társadalmunk alacsony osztályhelyzetébe való belenyugvása, valamint az iskoláskorú gyermekre, mint a gazdasági megerősödés nélkülözhetetlen eszközére tekintő szemlélete játszotta - többek között - a legfőbb szerepet népünk századokon keresztül tartó nagyméretű és tömeges iskolakerülésének. Másfelől azonban észre kellett vennünk a században az emelkedést, az I. Ratio Educationis előtt már jóval korábban fellépő és meglévő iskolaépítési és iskoláztatási igényeket és eredményeket is. Ha nem is voltak nagy és kiemelkedő iskolák a megyében - összességében a megye Pannoniában - „a culturának nem a legalsó lépcsőjén állt" (Apáti Kiss Sándor).