Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Kanyar József: Az alsófokú népoktatás Somogyban (1770-1792)

jér megyéé (785,45, illetve Győr megyéé (217,45), a harmadik hely pedig Győr megyéé (849,53, illetve Fejér megyéé (276,95). Somogy megye az egy tanítóra jutó lélekszám tekintetében az ötödik (863,68), az egy tanítóra jutó gyermekszám tekintetében pedig a nyolcadik helyet (353,10) mondhatta magáénak Dunántúlon, maga mögé szorítva Mosón (1054,78), Tolna (1063,78), Zala (1180,13) és Baranya megyéket (1254,54). Jóllehet a dunántúli népiskolázás kedvezőbb helyzete a későbbi évtizedek múltán is megmaradt hazánkban, alapvető meghatározójaként - szinte - az egy évszázaddal későbbi népiskolai állapotoknak is. Sőt! 1864-65-ben Somogyban még mindig 1015 főre jutott egy iskola, ami - bizonyos tekintetben - talán kedvezőtlenebbnek volt mondható, mint a XVIII. század utolsó harmadának az aránya. Elvként megjegyezhetjük, hogy a tanító ellátottságot a gyermekszámon is lehet mérni s nemcsak helységeként. Végül is a nagyhatárú és nagynépességű Fejér megyei helységek viszonyai teljesen mások voltak, mint az aprófalvas Zala megyéé. A helységenkénti adatok tendenciákat mutattak a számunkra a számok használatának minden korlátjai ellenére. Hiszen pl. a 105,95%-os ellátottsága Veszprém megyében kevesebb gyermek jutott egy tanítóra (213,97), mint a 134,24%-os Fejér megyében (276,95), amelynél még a 109,63°, o-os Komárom megye aránya is jobb (317,71) volt. Az Alföldön Szabolcs megyében 241,86 gyerek jutott egy tanítóra, jóllehet ellátottsága csak 81%-os volt, míg a 133,33%-os ellátottsága Csanádban egy tanító átlagosan 662 gyermeket tanított. II. A 70-es évek négy összeírása után vegyük szemügyre még az I. Ratio Educationis utáni 1789-es megyei iskolai összeírást is. E 12 évvel később készült összeírásból - és korábbi kutatásaink adataiból - 78 összeírt helységben csupán csak 42 római katolikus, illetve 39 protestáns népiskola adatait tudtuk statisztikailag hasznosítani. S ha hiányosaknak is mondhatók ezek az összeírások, mégis rögzítették azokat a változásokat, amelyek az I. Ratio Educationis után - következtek be a megyében, részben pedig több olyan szempontot is figyelembe vettek, amelyek a ' hetvenes évek összeíróinak még elkerülték a figyelmét. Vegyük sorba a 8., 9. és a 10. táblázatokat: A I. Ratio utáni első megyei összeírásban - lásd 8. táblázat - 78 helységben 42 római katolikus és 39 protenstáns népiskolát vettek számba, amelyek közül 68-ban magyar volt a tanítás nyelve, 5-5-ben német, illetve horvát, míg 3 iskolában magyar, német és horvát. A 71 tanítóból a felekezeti megoszlás szerint 39 volt a római katolikus (54,92%) és 32 pedig a protestáns (45,07%). A 71 tanítónak csupán csak a fele: 49,29% volt a „képesített" (35), valamivel több, mint a felének: 36-nak nem volt képesítése (50,70%). Az approbált tanítók aránya a protestánsokra nézve jóval kedvezőbb volt, mint a római katolikusokra. Míg a 39 római katolikus tanítóból mindössze csak 10 volt approbált (25,64%), addig a 32 protestáns tanító közül már 25-nek volt „képesítése" (78,12%). A római katolikus tanítók valamennyien Pécsett szerezték meg az approbációt, a protestánsok pedig Debrecenben, Patakon, Pesten, Kecskeméten, Pé-