Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Kanyar József: Az alsófokú népoktatás Somogyban (1770-1792)

ludi magistert írtak össze, akik nótáriusi tisztet is viseltek. Ez a szám később még tovább emelkedett. 1773-ban a Belső-somogyi Református Egyházmegyében Elek Sándor szenior előtt 25 községben írtak alá ilyen ludi magisteri nótáriusi kötelezvényt és esküszöveget. Fundációja mindössze csak 8 helységnek volt, köztük is a legnagyobbak Csökölyé (25 Ft), Csurgóé (34,12 Ft) és Mozsgóé (50 Ft) voltak. Számunkra a legjelentősebb adatokat az „ex didactro" rovat tartalmazta. 43 helység tanítója közül 11-nek semmit sem fizettek a tanításért, nyilván egyetlen tanuló sem járt elébük az iskolába. (Almamellék, Böhönye, Csököly, Somogyvár, Szulimán stb.) Az ilyen falvak nevei mellett rendszerint az alábbiakat olvashattuk: „. . . cum proles nullae fréquentant Scholas". A kisebb és a nagyobb tanulók után - általában - évente 1 forintot fizettek. A nagyobb tanulók után - sok helyütt - kevesebbet: 12, 15, 30 krajcárt, a kisebbek után pedig többet: 1-1,15 Ft-ot. A legnagyobb összeget a nagyatádiak fizették: tanulónként 2 Ft-ot és egy kocsi fát 15 krajcárért. A fizetett összegek nagyságából a legtöbb helyütt következtetni lehetett az iskolába járók számára, több összeírásban még számokkal is feltüntették az iskolába járókat. A számbavétel időpontjában Gyékényesen 2, Szobon, Taranyban 3, Balatonkeresztúron, Csurgón, Turban 9, Németladon, Szakácsiban 10, Sellyén, Vidon 12, Gesztiben, Lellén, Szőlősgyörökben, Tapsonyban 15, Marcaliban és Nagyatádon pedig 18. A legtöbb tanuló (50) a szuloki tanító elé járt, 12 krajcárt fizetve értük fejenként. A pénzbeli járandóságokon kívül fát is adtak a tanítóknak (Bőszénfa, Nagyatád), a gölleiek pedig hármas vetésforgóban művelték meg a gyermekek tanítása fejében a tanító földjét: „Mediám sessionem cultivât communitas pro instructione prolium ad très calcaturas existens, quae media sessio infert". * * * A négy megyei összeírás és a Lexicon locorum alapján szembesítettük egymással a dunántúli és az alföldi megyék tanítóinak és népességének a számadatait. A 7. táblázat szerint a Lexicon locorumban összeírt területek tanítóinak a száma az 1777-es conseriptio animarum népesség számára vetítetten Dunántúl 12 megyéjében 904,31, a tanítók száma 1436 volt. Az egy tanítóra jutó dunántúli gyermeklétszám pedig 360,86 volt. Ez az arány a 8 alföldi megyére, valamint a Jászkun-kerületre és a hajduvárosokra vonatkoztatva: 1097,26, a tanítók száma 837. Az egy tanítóra jutó alföldi gyermeklétszám pedig 438,21 volt, bizonyítván Dunántúl e tekintetbéli elsőbbségét és kedvezőbb népiskolai helyzetét. A dunántúli megyék falvaiban és mezővárosaiban a tanító ellátottság aránya Fehér megyében volt a legkedvezőbb (134,24%), amelyet Komárom (109,63%) és Veszprém megye követett az élen (105,95%). Somogy megye a sorrendben csak a kilencedik helyet foglalta el (46,05%), maga mögött hagyván Vas (34,83%), Baranya (32,47%) és Zala megyéket (30,63%). A 12 dunántúli megye 2548 falujának és 145 mezővárosának tanítóellátottsági aránya 53,32%-os volt, ez az arány azonban az aprófalvas Dunántúlon jóval kedvezőtlenebb volt, mint az Alföldön, ahol is csak 1184 volt a települések száma - a dunántúli települések 43,96%-a -, s e nagyhatárú településeken a tanítóellátottság aránya így 70,69%-osnak volt mondható. Az egy tanítóra jutó lélek- és gyermekszám tekintetében a Dunántúlon az elsőbbség Veszprém megyéé volt (465,54; illetve 213,97), a második hely Fe-