Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Kanyar József: Az alsófokú népoktatás Somogyban (1770-1792)

Az 1774. és 1777. esztendei összeírásokból ugyancsak megállapítható volt, hogy a megye három mezővárosában volt a legnagyobb a tanítói jövedelem (Kaposvár, 185,53 Ft, Marcali 139,29 Ft, Sziget 108 Ft), a falvak közül pedig Nemesdéd tanítójának volt a legnagyobb a jövedelme: 135,30 Ft. Ugyanezen helységek tanítóinak a jövedelmeit figyelve megállapíthattuk, hogy Kaposvár tanítójának 1777-ben is ugyanannyi volt a jövedelme. Marcaliba új tanító kerülvén, jövedelme 96,23 Ft-ra csökkent. Szigetben pedig, régi tanító működvén, a tanítói jövedelem a duplájánál is többre emelkedett (225 Ft). Nemesdéden is új tanító kezdte meg pályafutását 1777-ben, a jövedelem - itt is - a felénél többre csökkent. Érdekes volt megállapítanunk, hogy az 1774-ben legkisebb jövedelemmel rendelkező apáti és hetesi tanítók jövedelmei (6,20, illetve 11,30 forint) az 1777-es összeírás alkalmából is ugyanilyen alacsonyak maradtak. A jövedelem megoszlásra figyelve megállapíthattuk, hogy az összeírás esztendeiben az 50 Ft alatti jövedelemmel rendelkező tanítók aránya 54-76% volt, 50-100 Ft közötti jövedelemmel pedig a tanítók 18-30%-a rendelkezett és csupán csak 5-10%-ának volt 100 Ft feletti jövedelme. Mindezek a jövedelembéli eltolódások és aránytalanságok voltak - az általánosan ismert okokon kívül - a tanítók nagymértékű - századokon át tartó - fluktuációjának az okai a megyében. A tanítói átlagjövedelmet vizsgálva a felekezeti iskolákban arra a megállapításra juthattunk, hogy lényeges különbség nem volt a római katolikus és a protestáns tanítók átlagjövedelmei között. A római katolikus tanítók 39,92 Ft-os átlagjövedelme 1770-ben csaknem azonos volt a protestáns tanítók 39,52 Ft-jával. A rk. tanítók átlagjövedelme az összeírás esztendeiben 39,92-53,34 között, de a protestáns tanítók jövedelme is csaknem azonos szinten: 39,52-54,68 Ft között mozgott. A tanítói jövedelmek újbóli számbavételérc - 15 év múltán - ismét sor került a megyében. Az összeírás (Deductio universorum annorum proventuum ludi magistri, cantoris et organistae in comitatu Simighiensi 1792.) még akkor is jelentős adatokat nyújtott számunkra, ha az részlegesnek is volt mondható, ha az csupán csak a római katolikus tanítók egy részére vonatkozóan tartalmazott adatokat. Az 1792 őszén végrehajtott megyei összeírás végül is tiszta képet akart nyerni a római katolikus tanítók, valamint a kántorok, az orgonisták és a harangozok jövedelméről. 42 helység tanítójának, illetve 6 helység harangozójának és 2 helység kántorának, valamint orgonistájának írták össze 7 rovatban (ex fundis, ex lecticali, ex stóla, ex colleda, ez fundatione, ex didactro, s ex diversiis közöttük is a nótáriusi funkciók ellátásáért járó fizetéseket stb.) a jövedelmét, amelynek a negyed része mindig természetbeni juttatás volt. („. . . quarterium habet in natura.") A jövedelmeket összeíró táblázatok megjegyzés rovatai mindenütt hangsúlyozták a tanítóknak az egyház szolgálatában betöltött szerepét (aedituus: egyházfi) az iskolai oktatás mellett - egybehangzóan fogalmazva meg: „Ludi magister non solum docendis scholis occupatur, verum etiam servitio ecclesiae addictus est." Az összeírt helységekben 43 tanító közül 27 volt egyszemélyben kántor is, 33 orgonista és mindössze csak 1 tanító volt harangozó. (Csökölyben.) A kántori