Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Kanyar József: Az alsófokú népoktatás Somogyban (1770-1792)

Az iskolák statisztikai felvételét megnyitó 1770-es összeírás után a második számbavételt 1773-ban, a harmadikat 1774-ben, a negyediket pedig 1777-ben hajtották végre a megyében. Az ötödiket pedig az I. Ratio Educationis megjelenése után: az 1789. november 17-i nagygyűlés határozatai alapján irattattá össze főszolgabíráival a megye. 1792 őszén még egy újabb 7 rovatos megyei összeírás is készült a római katolikus tanítók, kántorok, orgonisták és harangozok jövedelmeiről. Ezen összeírások közül az 1773-as és az 1774-es, valamint az 1789-es - úgy tűnik - helyi kezdeményezésre készültek a megyében. Mielőtt e történetstatisztikai táblázatokba sűrített megyei összeírások adatait közzétennénk, szeretnénk néhány megjegyzést elvként is hozzáfűzni e táblázatokhoz. A közzétett összeírások számadatai és a hozzá fűzött rövid megjegyzések annak a nagy jelentőségű folyamatnak a mutatói, amelynek során: DélDunántúl a legzártabb és legnagyobb kiterjedésű megyéjében lassan megindult a szervezett iskolai népoktatás. Másfelől ezek a számok az alsófokú népiskolázás folyamatának a mechanizmusába is betekintést nyújtanak. Érezhető, hogy e folyamat hátterében mindvégig ott taláható az I. Ratio Educationis. E rendeletről egyébként egyre kevesebb szó esik a közleményben, legfeljebb csak sejteni lehet, hogy az egész pezsgést -, amely az összeírások tanúsága szerint az oktatásügy iránt Somogyban is feltámadt - ez a rendelet váltotta ki. De talán arra is rámutathatunk, hogy ezeknek az összeírásoknak nemcsak a számszerűségük ad különös művelődéstörténeti értéket, hanem még az a körülmény is, hogy ezek az összeírások kiterjedtek a népoktatás ügyének számos részletkérdésérc, s általuk, főképp társadalmilag segítik elmélyíteni az oktatás szervezetéről, feltételeiről, s hatásfokáról szóló eddigi ismereteinket. Az összeírások legnagyobb összefüggő komplexusa az 1770-1777-es esztendőkre vonatkoznak. E táblázatok még e hét esztendő alatt is - érdekes módon - meglehetősen eltérő adatokat mutattak, elsősorban azért, mivel a kitöltés szempontjai sem voltak egészen egyértelműek, illetve azonosak, de mások és mások voltak - szinte még járásokon belül is - az összeírok személyei, akik nem egy esetben a feltett kérdésekre, illetve a rovatok megválaszolására - nem is találtak autentikus válaszadókat az összeírás időpontjában. Nem egyszer az is előfordult a jelentések között, hogy a kitöltő tanítók összevonták a kérdésekre adott válaszaikat, nem részletezve azokat a kérdőpontok rovatai szerint. Mindezeken felül kérdésessé tehető talán még az a körülmény is, hogy a 3-1-3 esztendők egymásutánjában összeírt 7 esztendőn belül jogosultak vagyunk-e határozott fejlődésről beszélni, s nem lenne-e indokoltabb az egész 7 éves periódust egyetlen statikus időegységnek tekinteni és a fejlődést csak a következő évtizedvégi: 1789-es összeíráshoz viszonyítani? Ezt az elvi kérdést azonban már önmagában is eldöntötte az a tény, hogy az 1789-es - teljesnek nem mondható - összeírással aligha mérhetnénk össze a fejlődés eredményeit, legfeljebb az egész 7 éves periódusnak csak azokat az iskoláit vehetnénk számításba, amelyek az 1789-es összeírásban is szerepelnek. így a 7 éves periódus négy öszszeírását szükségképpen csak önmagukban vizsgáltuk a fejlődés szempontjából, noha a számadatokból nem mindig mutathatók ki a határozott fejlődés körvonalai. További kutatómunkák szükségesek még ahhoz, hogy az összeírásokban szereplő helységekről és járásokról, mint régiókról a jelenleginél többet tudjunk meg, felsorolva az egyes összeírásokban szereplő helységeket is, s keresve történetükben azokat a konkrét mozzanatokat, melyek éppen ezeken a helyeken hoz-