Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Bánkúti Imre: Iratok Károlyi Sándor első dunántúli hadjáratának történetéhez (1074. január-április)

parasztcság is kigyött puskásán, de edgyet sem lőttek onnan belől sem öröggel, sem kicsinyel

2

, anyira benn voltak, edgymás szavát megértették. Azonban ezek a kemenyesalljiak igen szöknek, most is majd húszan árestomban vannak, Nagyságod egy példát tegyen az lllyenekcn, mert bizony mind elszöknek, ha csak Nagyságod meg nem lövöldöztet bennck. Ezek után maradok Nagyságod alázatos szolgája Csery Mihály'. Hidegség die 5. martii 1704. (Külső címzés: Méltósságos Károly Sándor Urnák stb. Kis Marton. j. Bécsújhely. 2. Azaz: sem ágyúval, sem puskával. 3. Sümegen lakott, ezereskapitány. 1708-ban már özvegyét, Becsey Zsuzsannát említik. Thaly K., Eszterházy A. tábori könyve 895. 1. 92. Lakompak, IJ04. március 6. Luka Benedek Károlyi Sándornak. Tájékoztatja Eszterházy Antal hazaérkezéséről és átállási hajlandóságáról, valamint a Lánzsér körüli harcokról. (Eredeti. OL P. 396. Károlyi es. lt. Acta publica. Ser. I. 1704 március. Fasc. 3. C. 6.) Miltoságos Generalis nagy jo 'kegyelmes Uram. Az Nagyságod miltoságos két rendbéli orderjét nagy ketelesíggcl vettem, ahosz alkalmaztatván magamat, tegnap ide Lakompakra

1 conferaltam magamat kevés katonáimmal edgyüt. Szombatheli bíróért és az .csiszmákért, Nagyságod parancsolattja szerint, vicekapitányomat harminc jo katonával mingyárást elküldöttem, remíllem, hogy vigiliter járnak; tegnapclőt Lansirbul

2 két ember jüt ki hozam, az kik bizonossan referálták Esterházi Antal Uram ő Nagysága Beécsbül való alájövetelit, az edgyik legíny penig egész Bécsbül az ő Nagysága konyhakoosijával jüt Lancsirig, mely is Imperiumfoul

3 jüt alá, kiket is ezen levelem megadó katonáimmal fölküldöttem Nagyságodhosz examenre, talang valamit érthet Nagyságod tülök, jo lehet ugyan magam is elíggé examinaltam őket, kik is jelentettek oly szót is, hogy utazásában Esterház Antal Uram ö Nagysága igen kívánta volna, ha magyar hadakra vagy közikben akat volna, kire nézve az edgyiket jol megeskütetvín, Lansirban bcküldottem egynihány szóval izenvén ö Nagyságának, ki is híven eljárt, váloszt hoszván híven viszszajüt, azon levelet is im in originali fölküldöttem Nagyságodnak. Minekelöttö Szentmártonbul

4 eljüttem volna, bocsátottam egy portát Lansir alá és ugyan Lansir faluban, hogy tudhossam meg, ha még felessen vadnaké azon gyülevész hitván lofooncság, az várbul is az öregei igen lövöldősztek katonáimhosz, hogy az falura írtek, ot is hasonlokíppen (beárkolván, vágván, erőssen magokat, az katonaság rajtok nem mehetet). Igen meglövöldoztík őket, egyik katonámnak az lovát meglőttük, magának penig az csőpiat

0 lutrik által, de nem halálos, ha hajdúság let volna, könnyen fölverhettík volna, ugyan egyet az loboncok közül levágtak az katonák. így is, ha meg mertík volna gyújtani az falut, ippen fölverhettík volna, de azt az Nagyságod miltoságos híre nélkül meg nem mertem engedni, de ha Nagyságod hajdúkat bár csak két vagy három százot küldene, egészlen fölrabolhatnánk, nem hiszem, hogy még Lansirt is el ne üthetnénk lábárul, alázatos váloszt várok Nagyságodtul, hogy tudhassam magamat Nagyságod miltoságos akartjáhosz alkalmosztatnom. Kívánom Istentül ez míltatlan s alkalmatlan levelem találja Nagyságodat szerencsés órában fris jo egíssígben szegín nemzetünk szerencséjére. Actum Lakompach die 6. martii 1704. Nagyságodnak alázatos míltatlan szolgája Luka Benedek. P.S. Ezen profuntot vivő szekerek, kit katonáim kisírnék Kismartonban, ha mod volna benne, sóval ne terheltetnék Nagyságod tiszt uraimék által küldetni, már annyira vagyunk, hogy húst sem ehetnek, épen nem kaphatni. (Külső címzés:) A szokásos, Kismartonba.