Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

Függelék - A Somogy megye múltjából (1970-1974) c. Levéltári Évkönyv 1-5 kötetének a vitája 1974. szeptember 26-án Kaposvárott

szeretnék a team további bővítésérc is törekedni. Megszívlelendőnek tartom Miklós Endrének a rezümék készítésérc vonatkozó megjegyzését is. Én továbbra is várom a kutatókat a levéltárba és a jó dolgozatokat az évkönyv hasábjaira. Tisztelt Vitaülés! Az idővel nem szeretnék visszaélni, így szíves elnézést kérek azoktól a hozzászólóktol, akiknek nem tértem ki a megjegyzéseire, miután az általuk felvetett problémákkal egyetértettem. Lényegében, hadd zárjam a szerkesztői összefoglalót azzal az óhajjal, hogy valóban úgy szeretnék használni továbbra is kötetcinkkel a szülőföldnek, hogy az - egyúttal - a nagyobb haza tudományos érdekeit is szolgálja. Szerintem a köztörténet és a helytörténet, a táj és a haza, a nép és a nemzet szolgálatában válhatik egyenrangúvá. Hadd tekintsem továbbra is a Somogy megyei Levéltárat a helytörténetírás bázis intézményének, amelynek janusarcu kiadványai azért tudják a közművelődést is szolgálni, mert azok a tudományt is szolgálják. Nagyon köszönöm a vitaülés minden tagjának a jó és hasznos gondolatokat és javaslatokat, hadd tegyek arra ünnepélyes ígéretet, hogy messzemenően megpróbálom e gondolatokat a következő esztendők szerkesztői munkájában hasznosítani. BEN DA KÁLMÁN elnöki zárszava: Tisztelt Vitaülés, Kedves Kollégák! Kanyar József válasza után, annak, aki az öszefoglalást hivatott elmondani, tulajdonképpen nem sok mondanivalója akadt. A vita rendkívül színes volt, érdemleges volt és mégis azt kell mondanunk, hogy a szerteágazó színes vita résztvevői lényegében egy véleményen voltak. Azt hiszem megállapíthatjuk azt, hogy a vitán felszólaló különböző szakemberek, különböző oldalakról, egybehangzóan azt állapították meg, hogy rendkívül érdemleges, tudományos kezdeményezés első öt évéről tartottunk itt mostan beszélgetést, egy olyan kiadványsorozatról, amelyik egyaránt szolgálja a történettudomány kutatást, a szülőföld, a szűkebb és tágabb haza múltjának jobb megismerését, és ugyanakkor a megye közművelődésének az előmozdítását. Dicsérő megjegyzések hangzottak el a megjelent évkönyvek tematikájáró', szerkesztési módjáról, a színvonal, az egyes tanulmányok látóköréből és tudományos súlyáról, a komplexitásról és a módszerek modernségéről. Általában arról, hogy gondos és minden szempontból érdemleges kutatómunkával állunk szemben, olyan tanulmányokkal, amelyeknek szinte mindegyike egy-egy hézagot pótol és egy fehér foltot takar be. Elismeréssel szóltak a szerkesztőnek arról a törekvéséről, nem is eredménytelen törekvéséről, hogy itt helyi kutató gárdát alakítson ki, amelyik már az eddigi évkönyvek tanúsága szerint is egyre jobban átveszi a helyi problémák kutatását. Ugyanakkor számos szó hangzott el a feladatokról, kritikai észrevételeket hallottunk, amelyek mindazt célozták, hogy még jobbá, még mélyebbre hatolóvá váljék ez a munka. Hogy jobban kellene foglalkozni a tájnak és az embernek a múltbeli kapcsolatával, hogy számos ponton még lehet és kell is újat mondani, a történelem legkülönbözőbb területein: a gazdaságtörténelemben, a politikaiban, a művelődésiben, hogy tovább kell fejleszteni a komplexitás területén az eddig megmutatkozó eredményeket, a rokontudományokkal való kézfogást és az együttműködést. Sok szó esett arról és ezt külön is pozitívan kell értékelnünk, hogy ezek az évkönyvek tudományos feladataikon túlmenően, milyen közművelődési feladatot is látnak el. Szó esett arról, hogy az iskolai oktatásban mennyire tudják felhasználni és, hogy mennyire lehetne még jobban felhasználni az itteni eredményeket. De az elnök úgy érzi, hogy nem teljesen adhat a vitának igazat - akkor itt hadd említsem meg -, hogy én azt hiszem, túlzottak voltak azok a megjegyzések, amelyek a kaposvári, illetve a Somogy megyei pedagógusoknak a helytörténet iránti érdeklődését és a helytörténetnek az oktatásban való felhasználását érték. Teljesen érhető: többre van szükség, előbbre kell menni, jobban kell felhasználni, de én azt hiszem, hogy maga az a tény, hogy itt ennyi pedagógus-kolléga, ezt a hosszú vitát, ilyen figyelmesen végigülte, azt mutatja, hogy a Somogy megyei pedagógusokban van érzék a helytörténeti kutatások iránt, és hogy nem idegenek attól, hogy annak az eredményeit felhasználják a tudományban, a tanításban. Végülis tehát azt mondhatjuk, hogy a vita érdemeleges volt, egy nagyon is érdemleges kezdeményezésnek elismerte az érdemeit, és segítséget nyújtott a további munkájában. Szó esett arról, hogy az első évkönyv milyen szerényen fogalmazta meg az itt folyó helytörténeti kutatásoknak a célját és értelmét. Hogy tulajdonképpen - szerényen csak azt emelte ki —, hogy jobban ismerjük meg szülőföldünknek a múltját, hogy közelebb jussunk a múlt valóságának a megismeréséhez. A vita azt mutatta, hogy ezt a célt már az eddigi kötetek is nagy-