Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

3. Müller Róbert: A fonyódi járás középkori településhálózata (A járás X-XV. századi településeinek jegyzéke)

X-XI. századi katonai települést is. Félrevezető lehet a települések nevének megváltozása is, pl. Tád-Péntekhely (64), de nem szükségszerű, hogy a források a korábi elnevezést is feltüntessék. így előfordult, hogy a régészeti leletek alapján a település nevének megváltoztatását kellett feltételeznünk. Pl. az 1400-ban feltűnő Keresztúr (45) esetében a régészeti leletek a falu Árpád-kori keletkezését bizonyítják. E rövid bevezetés is világosan mutatja, hogy az egykori valóság megközelítése csak komplex módon, az egymást kiegészítő adatok együttes felhasználásával lehetséges. Nem tclepüléstörténetet/

> kívánunk a következőkben írni, hanem a terület középkori településhálózatának

6 kialakulását szeretnénk felvázolni, bár néhány, a településtörténet körébe vágó kérdést is érintünk. Megállapításainkat összevetjük az országos eredményekkel is. Szabó 1. alapos feldolgozásához hasonlóan csak a XVI. század elejéig vizsgáljuk területünk településrendszerének alakulását. ' A törökkori településtörténet kérdéseit már korábban érintettük.

8 Mielőtt tárgyunkra térünk szót kell ejteni a természeti viszonyokról. Arról a környezetről, amelyben a középkor embere élt, létrehozta településeit, megtermelte a létfenntartásához szükséges javakat. A fonyódi járás (területe az 1967-es helységnévtár szerint 761 km

2

) közigazgatási és nem földrajzi egység. É-i határa a Balaton, a nagyobb K-i és a kisebb Ny-i tömböt szűk sáv köti össze. Területén a következő földrajzi egységeket különíthetjük el.

9 t. Mélyebb fekvésű területek. A fonyódi járás még leginkább a NagyBerekkel azonosítható. Kogutovitz szerint „Somogyi Nagy-Berek néven azt a tájat foglaljuk egybe, amely a Balaton DNY-i mellékén Boglár, Fonyód és Balatonkeresztúr mögött terül el, a Nagy-Berekből, a Nagybajom és Böhönye vidékéről feléje lejtő homoklapájból és az ezt két oldalról kísérő hátakból áll".

16 A szűkebb értelemben vett Nagy-Berek É-i és K-i sávja alkotja a járás középső részét, a fonyódi és a boglári hegy között pedig az ún. Boglári- vagy Ordai-berek terül el. A járás Ny-i határa mentén található a Kis-Balaton deflációs sávja. Ezek a teknők úgy keletkeztek, hogy az erős É-i szél a medencék helyén található futóhomokot a megye belső területeire hordta. A berektől D-re eső területet ma is homok borítja. 2. Magasan kiemelkedő hátak. A Ny-i a Marcali hát É-i nyúlványa, területünkre a Berényi nagy- és a Főnyedi kis gerinc nyúlik be. A járás K-i és D-i részét a Gamási hát alkotja, amelyet az erős É-D irányú széljárás három É-D irányú tömbre szakított szét. A legkiemelkedőbb a 300 m magas Gamási hát, a Lengyeltóti- és a Somogyvári lépcső alacsonyabb. A hátakat általában foszlányos lösztakaró borítja, ez alól bukkannak ki a homokrétegek, márga esetleg homokkő padok.

11 Nem sorolhatók egyik csoportba sem a járás Ny-i és K-i tömbjét összekötő homokturzások, amelyek a Balaton építőtevékenységének következményei, továbbá a fonyódi és boglári hegyek, amelyek a Balaton-felvidék vulkánikus hegyeivel egyidőben keletkeztek. A történeti korban már konstans domborzati viszonyok mellett döntő hatással van a települések keletkezésére és életére a vízrendszer. A fonyódi járás területének csaknem kizárólagos vízgyűjtője a Balaton (kivételt csak a Vargabóni árok képez). A patakok vízbősége a berek vízállományától is függ, ez pedig a Balaton vízingadozásának függvénye. Nem kívánunk kitérni a Balaton vízállás-