Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)
Függelék - A Somogy megye múltjából (1970-1974) c. Levéltári Évkönyv 1-5 kötetének a vitája 1974. szeptember 26-án Kaposvárott
A rcgionalizmus ilyen felfogásában megkélésem szerint döntő szerepe kell, hogy legyen a történettudománynak. S úgy vélem ez az előttünk fekvő öt kötet is ezt bizonyítja, mert elemzése azt mutatja, hogy az előbb vázolt célt a szerkesztőnek és a szerzőknek sikerült megközelíteniük. Az ami mind az öt kötetben közös: a táj, a terűiét, amelyről íródott, Somogy megye, ez az, amely a sok irányú, igen eltérő témájú tanulmányokat egységbe fűzi, összeötvözi. Nem lehet az a céloim, hogy a regionalizmus, - igen eltérő és helyenként egészen extrém áramlatába helyezve vizsgáljam meg és próbáljam meghatározni ennek az üt kötetnek helyét az irodalomban, e helyett azonban néhány - úgy vélem - lényeges, a regionalizmus szempontjából lényeges kérdésre hívnám fel a tisztelt Hallgatóság szíves figyelmét. Elsőként vizsgáljuk meg a kötetek legfőbb szerkesztési elvét. Vidéken születő gyűjteményes kötetek összeállításánál általánosságban visszatérő nagy gond volt a múltban, hogy a területrő/ szóljon-e a munka, ahol született, vagy a területe» élő kutatással foglalkozók kapjanak teret a helyi kiadványok lapjain, függetlenül attól, hogy kutatási témájuk az ország melyik részéről szól. A Somogyi Levéltár köteteiben mindkét szempont igen szerencsésen találkozik. Amellett, hogy értékes tanulmányok vannak benne olyan szerzők tollából, akik az országos téma kis részét látják a somogyi kutatásokban, vannak olyan kutatók is, akik számára ez a somogyi téma a kiindulás az országos egész áttekintéséhez, akik c területen élnek és ott dolgoznak. Mindkét szempontú kutatás gazdag, új analitikus módszerekkel, tág perspektívában helyezetten nyúl egy-egy részletkérdés tanulmányozásához, s a legnagyobb haszon ebből az, hogy a régiónak, Somogy megyének története - bár sporadikusan, hiányokkal korban és témában, - de egyre teljesebben kerül feldolgozásra. E levéltári évkönyvek tanulmányai alapján utóbb már könnyen megírhatóvá válik a megye története. Milyen témákat találunk ebben az öt kötetben? Rendkívül szerteágazókat, s e téren megítélésem szerint - a szerkesztőt dicséret illeti azért, hogy nem akarta mindenáron egy egységes koncepció Prokrustes ágyába erőszakolni e kötetek szerzőit, hanem csak arra volt figyelemmel, hogy a megye történetének minden egyes időszakából valamilyen fontos gazdasági, társadalmi vagy politikai kérdés kerüljön alapos, sokoldalú elemzésre. A tanulmányok terjedelmét sem befolyásolta, s ennek köszönhető, hogy az elkészült művek mellett rendszerint ott van az állványzat is: az értékes táblázatos anyag, amely gazdag anyagfeltárással olykor nemcsak a szerző által intonált probléma megoldásához ad anyagot, hanem más kérdések felvetőjévé is válik, más szerzőknek és további témáknak szolgálhat jó útmutatójául. A tanulmányok többsége „műhelymunka", amely nagy műgonddal készült, s amelyekben a szerzők gondosan mutatják meg elsősorban a gazdag jegyzetanyagban azt az utat, amelyen át a következtetésekig eljutottak. Ez igen fontos, hiszen gyakran fordul elő egy területre korlátozódó vizsgálatoknál, hogy a forrásanyag hiányos, és ilyenkor a másodlagos forrásoknak és az összehasonlító anyagnak jelentősége nagyon megnő. Sokszor éppen ez vezet azután olyan kényszerű módszerek kidolgozásához, amelyek utóbb országosan is célravezetőnek mutatkoznak. Az is kimutatható azután éppen c tanulmányokban, hogy a szerzők analitikus módszere olyan hiányokat tár fel a szintetikus történeti kutatásokban, amely hiányosságokat azután olykor ők maguk tüntetik el újabb kutatatásaikkal. Példaként említem Szakály Ferenc II. kötetben megjelent tanulmányát, amelyben a babócsai váruradalom 1561-es urbáriumát és a babócsai vár 1563-as leltárát ismertette és közölte le, s éppen ezen ismertetés során mutatott rá a somogyi mezővárosok fejlődésével kapcsolatos kutatásoknak olyan problémáira, amelyek közül néhányat a III. kötetben írott tanulmányában úgy mellékesen a középkori kereskedelemnek is ragyogó rajzát adva - megoldott. Hasonlóképp egy részkérdésből kiindulva, a hídvégi [696. évi tumultus történetét vizsgálva ad tömör, de sokoldalú finom elemzéssel új szempontokat a dunántúli hajdúprobléma megítéléséhez Iványi Emma tanulmánya a III. kötetben. Utalhatok azonban az ilyen irányú vizsgálatokra Győrffy György dolgozatában is, aki a „Koppány lázadása" című I. kötetben megjelent tanulmányban a modern történettudomány minden eszközét felvonultatja egy történeti esemény analízise kapcsán. Hasonlóképp sokoldalúságával tűnik ki Magyar Kálmán középkori Szentgyörgy helynévadással kapcsolatos tanulmánya a II. kötetben, amelyben a régészet, a néprajz és a 'történettudomány módszerei szerencsésen ötvöződtek. Somogy megye középkori történelmi irodalmán kívül nyilván az országosat is gyarapítja Maksay Ferenc: Benedek rendi gazdálkodás Tihanyban a XIII-XIV. századi struktúra változás idején című tanulmánya, amely az okleveles anyagban lerögzített birtok és népesség összeírásokat vetette össze és vizsgálta a termelők oldaláról. Ugyanezzel az országos és helyi igényt is kielégítő célkitűzéssel lép fel Kubinyi András két értekezése, az egyik, amely a dél-dunántúli parasztvárosokba költözés okait vizsgálta a középkor végén, s amely a III.
