Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

Függelék - A Somogy megye múltjából (1970-1974) c. Levéltári Évkönyv 1-5 kötetének a vitája 1974. szeptember 26-án Kaposvárott

A kapitalizmus évtizedeiben azután a kutatók valósággal rávetették magukat a levéltárakra, s a hazai és a külföldi levéltárak anyaga alapján alapvető forráskiadványok és feldolgozások jelentek meg. A történészek közül sokan a levéltárosi pályát választották élethivatásul (pl. Pauler Gyula, az új Országos Levéltár első vezetője), illetve számosan (pl. Károlyi Árpád, Tagányi Károly és mások), mint levéltárosok szereztek maguknak történész hírnevet. A két háború között a Magyar Történelmi Társulat központja az Országos Levéltárban volt, s az egyetemek történész professzorainak egész sora (hogy csak Szekfú Gyulát, Mályusz Elemért és Szabó Istvánt említsem) levéltárosként kezdte pályafutását. Lényegében az Országos Levéltár a történetírás intézményes művelését tekintette főfeladatának. Sajnos, a megyei és városi törvényhatóságok levéltárai többségükben a két háború közötti években nem követték az Országos Levéltár példáját, sőt a főlevéltárnokok közigzgatási feladatokkal (elsősorban anyakönyvi és útlcvélügyekkel) való megterhelése még fokozódott is. Hogy éppen Somogy megyei példát említsek: a megye a Sopron megyei Levéltár díszes berendezését, a tölgyfaszekrényeket, a színes, címeres ablakokat Kaposváron is lemásoltatta, de abban már nem követte sem a Sopron megyei, sem a Sopron városi példát, hogy főlcvéltáronokának a tudományos munkára időt és kiadási lehetőséget is biztosított volna. Az 1941-ben végzett országos felmérés szerint az akkori főicvéltárnok főfeladatát itt is a közigazgatási jellegű munkák jelentették. A felszabadulás után az 1950. évi 29. sz. törvényerejű rendelet kiemelte a levéltárakat a polgári kori széttagoltság állapotából, s gyűjtőköri illetékességüket is kiszélesítve lerakta a szocialista levéltárügy alapjait, s ezáltal nemcsak az Országos Levéltár, hanem a megyei levéltárak részsére is megadta a lehetőséget arra, hogy iratanyagukkal kapcsolatos sajátos tevékenységük kiszélesítésével és színvonaluk emelésével induljanak el a tudományos intézménnyé válás útján. Az 1969. évi 27. sz. törvényerejű rendelet a közel 2 évtized eredményei s a levéltári munka jellege alapján méltán nyilvánította a levéltárakat tudományos intézményekké. A levéltárak szerepét a tudományos kutatómunkában alapvetően az általuk őrzött, illetve őrizetükbe utalt dokumentumanyag kiválasztásával, tudományos igényű rendszerezésével és felhasználásával kapcsolatos feladatok határozzák meg. A szocialista levéltárügy egyik legnagyobb vívmánya, hogy az archiválási kötelezettséget valamennyi közigazgatási, igazságszolgáltatási és szakigazgatási szervre, az intézetekre, testületekre, valamint a gazdasági szervekre egyaránt kiterjesztette. így a levéltárakban őrzött - már korábban is történetinek elismert - forrásanyag már az 50-es évek elején mind mennyiségileg, mind összetételében számottevően gyarapodott, összetételében gazdagodott. A Somogy megyei Levéltár iratanyagának mennyisége az elmúlt negyed század alatt megkétszereződött, az 1950. évi 2200 folyóméterről 4 és félezer folyóméterre gyarapodott. A levéltár forrásbázisa folyamatosan kiegészül immár a szocializmus építésének irataival. A levéltáraknak tehát a történeti értékű iratok sorsát keletkezésüktől fogva figyelemmel kell kísérniük, s ezek védelme érdekében minden áldozatot meg kell hozniok, mert korszerű levéltárügyet csak színvonalas iratkezelői és irattárolási munka mellett lehet kiépíteni. A Somogy megyei Levéltár forrásanyagát mikrofilm útján is igyekezett gazdagítani. Kezdeményezőén kutatta fel és vétette filmre más levéltárak és egyházi gyűjtemények Somogyra vonatkozó dokumentumait. A levéltár filmtára már több mint 11 ezer mikrofilmfelvételt és több mint 10 ezer nagyítást őriz. A rendezetlen vagy csak közigazgatási célból sorbarakott iratok a tudományos kutatás számára holt, illetve csak nehezen használható forrásanyagot jelentenek. Az anyaggyarapítást tehát ennek a nagy mennyiségű iratnak tudományos igényű rendszerezésének kellett követnie. A levéltárban az ügyviteli célból, az ügyintézés során keletkezett iratanyag történeti forrásanyaggá alakul át. A funkcióváltozás döntő tényezőjeként a levéltárosok végzik el az iratnyag levéltári feldolgozását a népgazdaság, a közművelődés, de elsősorban a történettudomány érdekében. A levéltári dolgozók áldozatkész és szakszerű munkája révén a Somogy megyei Levéltár iratanyaga kutatható állapotban van. A kutathatóságot elősegítik a különböző mélységű levéltári segédletek is. A magyar levéltárak teljes anyagától már az ötvenes évek elején s azóta folyamatosan a biztonságos őrzést és a kutathatóságot egyaránt szolgáló ún. alaplcltárak készültek, s helyben is és Budapesten a Levéltári Igazgatóságon is a kutatók rendelkezésére állnak. A levéltárakban található iratokról és a bennük rejlő adatokról való gyorsabb tájékoztatás érdekében az ún. fondjegyzékek összeállításával és publikálásával fontos lépést tet-