Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

Függelék - A Somogy megye múltjából (1970-1974) c. Levéltári Évkönyv 1-5 kötetének a vitája 1974. szeptember 26-án Kaposvárott

helyezés óta levéltárunk költségvetését emeltük, technikai felszereltségét és személyi állományát fejlesztettük, a tudományos munkák publikálását biztosítotCuk. A levéltár korábbi években készült kiadványainak nagyobb részét végrehajtó bizottságunk adta ki, ezek között találhatók olyan rangos munkák, mint a Harminc nemzedék vallomása Somogyról című helytörténeti olvasókönyv, olyan alapvető helytörténeti alapkötetek, mint a Tanácsköztársaság Somogyban, a felszabadulási kötet, a Somogyi Almanach helytörténeti kiadványai, különféle levéltári segédletek, fondjegyzékek, összeállítások, kéziratos térképek, stb. Azt, hogy Somogy megye Levéltára a helytörténetírás bázisintézménye, szemléltetően bizonyítják, az öt év óta évenként menetrendszerűen kiadott 20 íves 10-12 tanulmányból álló kötetek. A levéltár szervező és rendező munkája eredményeként azonban még nagyon gazdag források várnak további tudományos feltárásra. Mi somogyiak örömmel látjuk levéltárunk tudományszervező munkáját, de azt is, hogy milyen sikerrel támogatja az országos köztörténetírás területeit is. Örülünk annak, hogy a Somogy megyei Levéltár évkönyvei és egyéb kiadványai hazánk és a nagyvilág jelentős könyvtáraiban is egyaránt megtalálhatók. Célunk, hogy e kiadványokat megyénk közintézményei, iskolái, valamint tanácsai, mind nagyobb haszonnal forgassák. A levéltár közművelődési munkájának fejlesztése érdekében az elmúlt évben lehetővé tettük „iskolatörténész" levéltáros beállítását is, ami a levéltár és az iskolák jó kapcsolatainak az elmélyítését, a történelemoktatás intenzitásának a növelése érdekében a honismereti szakemberek és szakkörök munkájának az elmélyítését segíti elő. Tisztelt elvtársnők, elvtársak! Megtiszteltetés számunkra, hogy a mostani vitánkban szaktudósok teszik mérlegre a levéltár tudományos publikációit, várjuk, hogy őszinte véleményükkel és javaslataikkal segítségünkre lesznek. A Somogy megyei Tanács VB-a és a magam nevében a köz javát szolgáló eredményes vitát, termékeny tanácskozást kívánok. BEN DA KÁLMÁNNAK, a Magyar Történelmi Társulat alelnökének vitaindító referátuma: Tisztelt Vitaülés! Az egyetemes és nemzeti történeti kérdések mellett évszázadok óta érdekli a történészeket egy-egy kisebb történeti közösség, történelmi táj fejlődése, múltja is. Magyar viszonylatban mintegy száz évre tekinthet vissza a tudatos helytörténeti kutatás. Kereken száz évvel ezelőtt, 1872-ben jelent meg két neves történész: Pesty Frigyes és Fraknói Vilmos tollából „A vármegyék történeti monográfiájának tervrajza" című tanulmány, amely a Magyar Történelmi Társulat akkori szemléletét, szempontjait volt hivatva kifejezni, hogy irányt szabjon a megyei, a községi, s általában a helytörténeti kutatásoknak. Ez a „Tervrajz" 10 pontban sorolja föl, hogy mire kell ügyelnie a helytörténeti kutatónak. A leglényegesebb - olvassuk — a kültörténeti események figyelemmel követése, így azoknak a háborúknak, ütközeteknek, országgyűléseknek, nevezetes politikai eseményeknek, királyi látogatásoknak, stb leírása, amelyek az illető helyen játszódtak le. Ezeket az eseményeket a „Tervrajz" szerint részletesen ismertetni kell, mert hatásuk lényeges az illető táj, város, vagy falu fejlődése szempontjából. A belső történettel kapcsolatban a „Tervrajz" a hangsúlyt a közigazgatás működésére helyezi. Ahogy mondja: részletesen ismertetni kell a megyei, városi és községi közgyűlések tárgysorozatát, hogy mit határoztak a honvédelem, az adóügy, a nemzetiségi kérdés terén, fel kell sorolni a főispánok, az alispánok, a polgármesterek, a falvaknál a főbírák s egyéb tisztviselők névsorát. Meg kell névszerint említeni az országgyűlési követeket, részletezni kell munkásságukat. Az egyházi és a vallási állapotok leírásánál, elsősorban az intézmények és az egyházi méltóságok névszerinti felsorolására helyezi a hangsúlyt. A közművelődésben - ugyanúgy az egyes közművelődési intézmények tételszerű felsorolását írja elő, mondván, hogy névszerint meg kell említeni az illető hely kitűnőségeit, közéletben, irodalomban és a művelődés legkülönbözőbb területein. Fel kell sorolni a régészeti emlékeket és a nevezetesebb épületeket. Csak a 7. helyen kerül sor a gazdaság, a kereskedelem és az ipar tárgyalására. A hangsúly itt is a külsőleges dolgokon van. Ismertetni kell, hogy milyen gyárak vannak, milyenek a hitelviszonyok, hogyan folyik a marhatenyésztés és a földművelés, mik a problémái a bányászatnak, a kisiparnak? Mindezt kiegészíti egy 8. fejezet, a birtokos családok felsorolása és egy rövid történeti visszapillantás múltjukra. A két utolsó pont a mellékleteket részletezi, a térképek, a helyrajzok, s az okmányok közlését. Kereken 10 év múlva, 1894-ben jelent meg a következő szabályzat, ugyancsak a Századok hasábjain, tehát a Magyar Történelmi Társulat hivatalos állásfoglalásaként, Tagányi Károly tollából, aki élesen szembefordult az előző tervezettel, kifogásolva, hogy lényegében lexikális felsorolásra törekszik és hibáztatva, hogy a fejődés központjába a külső eseményeket