Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

11. Szili Ferenc: Egy zselici mikrotáj gazdaságtörténete a felszabadulás után

A mikrotáj állatállományának vertikális vizsgálatát végezve megállapítottuk, hogy a lóállomány 1942-ben elérte a tetőpontot, majd azt követően fokozatosan csökkent/'

1

' (10. sz. táblázat) Feltételezhető, hogy a lovak aránya kevesebb lehetett ebben a mikrokörzetben mint a megye kedvező adottságú területein. A meredekebb lejtőket csak igásökörrel lehetett megművelni, következésképpen az ökrök gazdasági hasznosítása itt tovább megmardt. A háborús pusztítások a lóállományt is megtizedelték, majd a nagyüzemi gazdálkodás térhódításával a lótenyésztés többé nem látszott gazdaságosnak. Ennek ellenére Kaposgyarmatot leszámítva a ló igaerőként még 1960-ban is elég jelentős szerepet játszott, amit a gépesítés hiányával és a domborzati viszonyokkal tudunk csak megmagyarázni. Bőszénfa községben az állami gazdaság méntelepet létesített, ahol még napjainkban is komoly lótenyésztéssel foglalkoznak. Bár 1962 után itt is csökkenés mutatkozik a lótenyésztés rentábilisabbá tételével, a későbbiekben fejlődés várható. A 'juhállomány elemzésénél megállapítottuk, hogy hagyományokkal csak Bőszénfa, Gálosfa és Szentbalázs rendelkezett, másutt a juhtenyésztés kiegészítő vagy jelentéktelen szerepet játszott/" (11. sz. táblázat) A felszabadulást követő évtizedekben a juhászat szerepe méginkább csökkent, ez alól kivételt csak Bőszénfa és Gálosfa képezett, ahol az állami gazdaság a juh és a lótenyésztést fejlesztette. Gálosfa községben egy állami kostelepet létesítettek, amely a régió termelőszövetkezeti juhállományának a fedeztetését biztosítja. A sertésállomány vizsgálatánál kitűnt, hogy a 30-as évek konjunktúrája majd az azt 'követő hadigazdálkodás a sertésállomány fejlesztését nagymértékben előmozdította/'

8 (12. sz. táblázat) Az 1962-es és az 1966-os adatok szerint általában csökkenés mutatkozott. Bőszénfa községben a nagyüzemi állattartás, miként azt már a fentiekben érintettük, más irányú profilt kapott. Gálosfa községbe koncentrálták a szomszédos községek sertésállományát, ennek ellenére csökkenést tapasztaltunk a századelőhöz és az 1942-es tetőponthoz képest. Sántos községben az állami gazdaság ipari szintű sertéstenyésztést létesített.- A háztáji sertésállomány minden valószínűség szerint a szomszédos községek színvonalával lehetett azonos. A szarvasmarha állomány községenkénti vizsgálata alapján láthattuk, hogy az 1895-ös évhez képest Cserénfa községnél 46,3"o, Hajmásnál 40,9%, Kaposgyarmatnál 34,9° 0, Sántosnál 41° (l volt a növekedés. Bőszénfa, Gálosfa és Szentbalázs községekben pedig visszaesés mutatkozott/'

í, (13. sz. táblázat). Mindezeket figyelembe véve kijelenthetjük, hogy a szarvasmarha-tenyésztés adott színvonala az egész mikrotájban a követelmények és a lehetőségek alatt maradt. Ha számításba vesszük még azt is, hogy a jövőben a kisüzemi-háztáji állattartás évi 2-3 százalékos csökkenésével kell számolnunk, akkor válik érthetővé számunkra a szarvasmarha-program aktualitása. Miután a falvakban élő fiatalabb nemzedék már egyre kevésbé vállalja az állattartással együttjáró kötött és nehéz életformát, úgy véljük, hogy a szarvasmarha-tenyésztés nagyüzemi fejlesztését kell biztosítani, ami persze nem zárja ki azt, hogy a kisüzemi állattartás a korszerűbb feltételek megteremtésével a továbbiakban is népgazdaságilag hasznos termelési tevékenységet folytathat. Azt is elmondhatjuk, hogy a mikrotájban gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzemek csak abban az esetben tudják felszámolni az elmaradást, ha megfelelő állami támogatással a feltételeket biztosítják. Szükségesnek látszik az ál-