Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

10. Király István: A második világháborút követő iparpolitikai törekvések és azok történeti előzményei Somogyban

ember munka nélkül maradt. A téglagyári munkások egyrésze igényelt földet és megélhetését úgy próbálta biztosítani. A cukorgyár sok mezőgazdasági melléküzemága megszűnt, ami egyrészt a bérleti gazdaság felosztásának volt következménye, másrészt a korlátozott külkereskedelmi forgalomnak volt köszönhető. A Helios konzervgyárnak értékesítési nehézségei voltak. (Somogy vármegye. 1947. május 10.) De hasonló volt a helyzet a Nagyatádi Konzervgyárban is, ahol az újjáépítés, üzemi nehézségek és cukorhiány akadályozta a nagyobb munkalehetőségek kibontakozását. Szünetelt a Graumann-féle húsüzem és ez természetesen a vágóhíd foglalkoztatottságát is csökkentette. (Somogyi Világosság. 1947. szeptember 3.) Az ipari és kereskedelmi szakmát tanulni akaró ifjúság csak nehezen talált mestert vagy alkalmazót. A városban erősen hiányzott a női munkaerőt foglalkoztató üzemek sora. A munkanélküliség következtében a helyi lapokban olyan hirdetés jelent meg, hogy egyenlőre női dolgozók a cukorgyárba ne jelentkezzenek. A becslés akkor közelíti meg a valóságot, ha a munkanélküliek számát 4-5000 főben állapítjuk meg. Ezek a munkanélküliek persze nem a klasszikus értelemben vett munkanélküliek voltak, azaz nem verődtek óriási csapatokba és nem lézengtek tétlenül a városban. Egy részük a mezőgazdaságban vállalt idénymunkát, a másik része a háztartásokban maradt (nők, ifjúság), vagy télen elmentek erdőt irtani, ami akkor elég nagy méreteket öltött. Ennek ellenére sok család, különösen az infláció utolsó hullámában és a stabilizáció első hónapjaiban nagyon ínséges napokat ért meg. A munkanélküliekhez még a háború utáni külföldi segélyek sem értek el, hiszen semmiféle szervezett intézmény nem fogta őket össze. A Kaposvárt környező falvakat éhes emberek keresték fel, a városi piacon is megszaporodott az élelmiszereket kéregetők száma. (Személyes benyomások.) Még a munkában levőket is súlytotta a nagy munkanélküliség. Az újságíró kérdésére, hogy milyen a megélhetés a MIR-rnalomban. a következő választ adták: ,.Bizony kérem nagy a drágaság és nagyon össze kell húzódni, hogyha meg akarunk élni a keresetből." (Somogy vármegye. 1947. május 24.) A Szigetvári utcai téglagyárban a „lehetetlenül alacsony munkabérre" panaszkodtak. (Somogy vármegye. 1947. június 2.) Még 1948-ban is igen szűkösen éltek a kaposvári proletárok. (A riport olvasható a Somogyi Világosság 1948. március 28-i számában.) Ritka volt az olyan üzem, mint a Rózsa-gyár, ahol a munkásokra nem nehezedett ilyen súlyosan a megélhetés terhe. (Somogy vármegye. 1947. szeptember 27.) 52. Somogy vármegye. 1947. február 13. 53. Somogy vármegye. 1947. február 15. 54. Somogy vármegye. 1947. június 28., 1947. június 30., 1947. július 5., 1947. július 26., 1947. augusztus 14. 55. Somogy vármegye. 1947. január 31. 56. Somogy vármegye. 1947. március 6. 57. Somogy vármegye. 1947. április 26. 58. Somogy vármegye. 1947. május 10. 59. Vadas József személyes közlése, melyet 1970 decemberében kaptam tőle. 60. Somogy vármegye. 1947. június 3. 61. Somogy vármegye. 1947. június 13. 62. Somogy vármegye. 1947. június 25. 63. Somogy vármegye. 1947. június 23. 64. Somogy vármegye. 1947. július 3. 65. Somogy vármegye.- 1947. július 1., 1947. július 2. 66. Somogy vármegye. 1947. július 9. 67. Somogy vármegye. 1947. szeptember 6. 68. Somogy vármegye. 1947. szeptember 12. 69. Személyes értesülések, amelyeket a Kaposvári Fonoda vezetőitől kaptam a 60-as évek elején. 70. Somogy vármegye. 1947. szeptember. 13. 71. Somogy vármegye. 1947. szeptember 9., 1947. szeptember 10. 72. Somogy vármegye. 1947. október 13. 73. Somogy vármegye. 1947. szeptember 27.