Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

10. Király István: A második világháborút követő iparpolitikai törekvések és azok történeti előzményei Somogyban

kumentumok alapján nyomon kísérni. A gondolat azonban a somogyi iparpolitikai koncepciónak jellegzetes és szerves tagja volt. A vidék és város gazdaságát akarta szerves egységbe forrasztani. Ahogy megjött az ősz és közeledett a tél, a város vezetőit a fellépő munkanélküliség miatt újra aggodalom töltötte el. A helyi lap írta: „Adataink még nincsenek a kaposvári munkanélküliek számáról, annyi azonban bizonyos, hogy ha gyors munkaalkalmat nem tudunk teremteni a tavalyi téli ínség még fokozottabb mértékben következne be." A szakszervezetek megyei titkára felkereste az alispánt és a város polgármesterét, hogy segítsenek a munkanélkülieken. A 3 éves tervben szereplő közlekedési és vízszabályozási újjáépítési munkáknál mintegy 100 munkásnak teremtettek hirtelen munkaalkalmat.

71 A cukorgyár üzemét későn kezdte a nagy szárazság miatt, majd az üzem elindulása után a szénhiány fenyegette a folyamatos munkát.

72 Közben a hadifogoly-táborokból is nagyobb számú hadifogoly érkezett haza, akik szintén növelték a munkanélküliek seregét. Ilyen viszonyok között minden ipari üzem murikábaállítása fontos volt. 1947 szeptemberének a végén a tüskevári téglagyár üzembe helyezése 50-60 munkás munkanélküliségét enyhítette.

73 Marcaliban, az ottani téglagyár megindításával és üzeme folytonosságának biztosításával, 40 téglagyári munkás megélhetése vált könnyebbé.

74 A munkanélküliség réme olyan erős volt, hogy a Kommunista Párt kaposvári titkára teljes erejével a mutatkozó szénhiány enyhítésén dolgozott, nehogy ebből újabb munkanélküliség keletkezzen. Vadas József és Mike Imre 1947 októberében és novemberében meglátogatta a város néhány üzemét. Céljuk az volt, hogy keressék: miként lehetne előre vinni a város iparosítását. E látogatás során tűnt fel előttük a Zárda utcai kefeüzem. Kaposvárott egyetlen ilyen üzem létezett, bár méretei nem voltak nagyok, mindössze 20 munkással dolgozott.

75 De a felhasznált nyersanyag és a szükségletek kielégítése újabb gondolatokat váltott ki az említett két kommunistában. A tél közeledtével és a cukorgyár leállása után a munkanélküliség újből erősen fenyegette a város munkásait. Bár az akkori városi és megyei vezetők sokat tettek a munkanélküliség növekedésének a megakadályozására. így a Kapos-csatorna tisztítását is a munkanélküliség enyhítésére rendelték el. Felvetődött a tűzérlaktanya átépítésének a gondolata, sőt a munkanélküliek háziipari foglalkoztatása. A nagyobb munkanélküli tömegek foglalkoztatására az erdőírtások és erdőtisztítások adtak leehetőséget. A város déli oldalán elterülő nagy erdőségekben u 50 munkásnak tudtak egész télen munkát biztosítani.

7

'

1 A Kommunista Párt lapja az iparpolitikai tennivalókat és az ipar helyzetének riportszerű feldolgozását napirenden tartotta. 1947 november végén meglátogatták az OMTK kaposvári tejfeldolgozó telepét. Az ott észleltekről lelkes riportban számoltak be. Minden apró mozzanatot feljegyeztek, különösen az új munkás-szociális létesítményekről nyilatkoztak előismerően.

77 Pár nappal később ez a lap azt a hírt közölte, hogy óragyár kilátásai előtt áll a város. Perszee mindössze arról volt szó, hogy pár órásmester - a nagy órahiány enyhítésére - ébresztőórák összeszerelésének ötletével foglalkozott. Az újságíró is „parányi műhelyről" beszélt, csupán csak azok a szerszámok kelthettek figyelmet, amivel az alkatrészek gyártásához hozzá akartak fogni.

78 Magára vonja a figyelmet az a változás, amely 1947-48 fordulóján az SZDP kaposvári szervezetében bekövetkezett az iparpolitikában. A szociáldemokrata polgármester, Boór István az iparpolitikai elgondolásokért egyáltalán nem lel-