Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

10. Király István: A második világháborút követő iparpolitikai törekvések és azok történeti előzményei Somogyban

az a kérdés csak szövetkezeti úton valósítható meg és minden igyekezetünk arra irányul, hogy a tejgazdálkodást szövetkezeti úton valósítsuk is meg. És nem utolsó sorban meg kell említeni egy kaposvári papírgyár felállításának a tervét is. Persze ehhez a Kapós „üzembeállítása" szükséges. Azok a szakemberek, akik a Kapós hajózhatóvá tételével foglalkoznak, egyöntetűen állítják, hogy a Kapós hajózásra kiválóan alkalmas. Ennek azonban - néhány mellékkörülmény mellett - csak az erős iszaplerakódás az akadálya. Ha a Kapós iszaptalanítása megindul, a víz hajtóereje is növekedik és elérve a percenkénti 5 m

3 teljesítményt, gépek hajtására is alkalmas lesz."

5u A városházán szerényen meghúzódó jelentés tehát olyan gondolatokat tartalmazott, amelyek találkoztak a kommunisták gondolataival és amelyek évtizedekre meghatározhatták volna Kaposvár és Somogy megye ipari fejlődésének irányát, valamint a gazdasági, politikai, kulturális és társadalmi életének előrehaladását. A terv nem volt pontos és véglegesen kidolgozott, inkább egy hevenyészett vázlatról volt szó. Sőt tartalmazott olyant is, mint a Kapós hajózhatósága, amely már elrugaszkodott a közvetlen realitásoktól. De azon a néhány papírlapon és annak a néhány embernek a fejében, akik ezzel foglalkoztak, olyan gondolatok forogtak, amelyeknek történelemformáló jelentőségéről - egy negyed század múltán - csak egyértelműen lehet nyilatkozni. Az újságíró nem nevezte meg az interjú alanyát. Nyilvánvaló, hogy nem a polgármester volt, mert őt ismerve az időszak atmoszféráját - feltétlenül közölték volna. A városházán a két világháború között az iparfejlesztés témájával és az operatív iparpolitikával a műszaki hivatalban foglalkoztak. Azt hiszem, nem tévedek, ha minden kézzelfogható adat nélkül állítom, hogy az interjú onnan származik. Hiszen magán viseli mindazoknak az ipari törekvéseknek a jegyeit, amelyek a második világháború előtt oly sikertelenek voltak. A konzerv-, a tej-, szövő- és papíripari fejlesztés korábban is felmerült. Csupán a faipari vertikum gondolata volt egészen új. De ez érthető is, mivel az erdőségek nagyrésze 1945 előtt az uralkodó osztályok legparazitább részének, a földbirtokosok kezében volt, akik úgy tekintettek hatalmas erdőségeikre, mint gazdasági uralmuk jelképére és semmiképpen sem voltak hajlandók erdőgazdálkodásukat az iparfejlesztés, az ipar szolgálatába állítani. A földbirtokosok gazdasági hatalmának a megtörése természetesen új helyzetet teremtett az erdőgazdálkodás ipari kihasználásának lehetőségében is. 1947 első hónapjaiban, mint már említettem, az országos intenciókból származó 3 éves terv gondolata foglalkoztatta mind a Kommunista Párt helyi szervezetét, mind a közvéleményt. Ez természetesen egy kissé elhomályosította azoknak a gondolatoknak a további fejlesztését, amelyeket az imént mutattam be. De a társadalmi problémák természete olyan, hogy időlegesen lehet késleltetni azokat, ha azonban a problémák egy-egy társadalmi osztály közvetlen létérdekeiből táplálkoznak, elaltatni soha sem lehet. így történt ez Kaposvár első iparfejlesztési koncepciójával is. 1947 márciusában a figyelem ráterelődött a lá'bodi keményítőgyárra. A külföldi tőkések halogatták a gyár újjáépítését és üzembe helyezését. Az étkezési burgonya iránt nagyon nagy volt a kereslet - ebben az időben külföldről is hoztak be burgonyát-, mégis a selejt étkezési burgonya ipari hasznosítása szükségesnek mutatkozott.

50 Ezenkívül a lábodi üzem 100 munkást foglalkoztatott. A háború előtt az ország keményítő-szükségletét egy negyed részben ott termelték. Végül azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egy ipari lehetőséggel álltak