Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

9. Lagzi István: Francia menekültek Magyarországon (Balatonbogláron) a második világháború idején (1942-1945)

francia menekült katonák vállalnak-e munkát? Az esetleges (Szakonyi számára is) kényelmetlen szituációk elkerülése érdekében a „Hangya" igazgatósága értesítette a balatonbogiári francia táborparancsnokságot, hogy „. . . csakis a fenti módon és azokat az internáltakat bocsássa útba, akik a fenti feltételeket előre is elfogadják."

61 A „Hangya" üzemei iránti érdeklődés mindenesetre lecsökkent. A gyérszámú jelentkezések miatt felmerült az a gondolat is, hogy megszüntetik a francia munkások alkalmazását. Erre azonban nem került sor. A krónikus szakmunkáshiány miatt a „Hangya" a francia menekültek munkavállalását a későbbiekben is „kívánatosnak" tartotta. A „Hangya" üzemi parancsnoksága azzal érvelt, ,„ . . hogy ha Németországban a legfontosabb hadiüzemekben is alkalmaznak francia munkásokat és hadifoglyokat, akkor nálunk sem képezheti kifogás tárgyát. Javadalmazásuk (a németországi üzemektől eltérően) ugyanaz mint a hasonló szakmában dolgozó . . . munkásoké."

63 A balatonbogiári francia internálótábor magyar parancsnoka értesülve a „Hangya" üzemeiben történt visszáságokról (és visszaélésekről) a körülményekhez mérten rendkívül éles hangnemben írott levelet juttatott el a „Hangya" igazgatóságához. „A balatonbogiári m. kir. katonai internálótáborban elhelyezett franciák nem hadifoglyok, hanem csak idemenekült katonai internáltak ... - írta Daróczy főhadnagy - A francia internáltak munkára nem foghatók és csak önként jelentkezésre adhatók ki munkára. A munkára adott francia internáltak többnyire egyenként jelentkeztek munkaadójuknál és ha az megfelelő elhelyezést részükre biztosítani nem tud, vagy ha ezt maguk úgy kívánják, (!) szabadon, polgári helyen lakhatnak és étkezhetnek, munkájuk elvégzése után pedig a városban, ahol munkát végeznek, teljesen szabadon mozoghatnak . . . Laktanyaszerű elhelyezés és közérdekű munkaszolgáltatásökhoz hasonló katonai ellenőrzés velük szemben eddig soha és sehol nem gyakoroltatott és a dolog lényegénél fogva nem is gyakorolható, mert hisz a francia internáltaknak jogukban áll nem megfelelő munkakörülmények esetén félhavi (!) felmondással élni... vagy pedig... más munkahelyet választani."

1

'

3 Daróczy táborparancsnok levele végén azon a véleményen volt, hogy: „Amennyiben ezen felvilágosításaim után a »Hangya« szövetkezet üzemi katonai parancsnoksága fenntartja álláspontját, hogy a francia internáltak elhelyezése és ellenőrzése laktanyaszerűen, a közérdekű munkaszolgálatosokkal hasonlóan történjék, az aláírott táborparancsnokság felelősségének tudatában nem járulhat hozzá, hogy a francia internáltak a »Hangya« szolgálatában maradjanak és így felkérem a címet, hogy a jelenleg ott teljesítő 12 francia internált (név szerint: Espanal Jozeph, Quiblain Jean, Shevrean Felix, Cairol Viktor, Racary Jules, Massart Pierre, Denys Andre, Dujardin William, Capron Georges, Chalvet Henri, Marchan Joseph és De Fèo Arthur) és mindazokat, akik nem kifejezetten önként vállalják a további munkát, haladéktalanul a balatonbogiári táborba való bevonulás céljából elbocsájtani szíveskedjék."

64 A balatonbogiári táborparancsnokság szerint a nagy munkaerőkereslet miatt ,,. . . a francia internáltak csak ott fognak hosszabb ideig megmaradni, ahol megfelelő jó munkakörülményeket, ellátást és bánásmódot találnak, annyival is inkább, miután oly nagy számban érkeznek ide munkára való igénylések, hogy az ajánlatokban válogathatnak és nincsenek ráutalva, hogy rossz helyeket elfogadjanak."

643 A balatonbogiári francia tábor magyar parancsnoka helyesen és meggyőzően érvelt: „. . . az országban jelenleg szétszórtan munkát teljesítő francia internáltak munkájával és magatartásával a munkaadók meg vannak elégedve."

65