Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

8. Erdősi Ferenc: Somogy megye építőanyag-iparának fejlődése és szerkezeti átalakulása a XIX. század végétől napjainkig

méskövek, melyekből vályúkat, csatornákat, ajtószárakat csinálnak az odavaló lakosok; s Hásságyon az udvarok oly kövekkel vannk kirakva. E kövek utakra is alkalmasak." * = Mai néven Vásárosbéc, Somogyhárságy, Zselickisfalud, Gálosfa, Szentbalázs, Kaposgyarmat Kaposkeresztúr községek. Közülük az első kettő 1950 óta Baranyához tartozik. (E. F.) 3. Mérnöki előtervezés Dráva-völgyi kavicskutatás (felderítő fázis) Budapest, 1971. május. 4. Központi Földtani Hivatal Országos Ásványvagyon határozatok 1972. 5. MAROSI SÁNDOR: Belső-Somogy kialakulása és felszínalaktana. Akad. Kiadó Budapest, 1970. pp. 38-43. 6. ALBERT JÁNOS: Téglaanyagok és felhasználásuk a durvakerámiaiparban. - Akadémia Kiadó, Bp. p. 172. 7. MÊREY KLÁRA: Az erdőgazdálkodás Somogy megyében (1700-1879.) - Agrártörténeti Szemle, V. évf. 1963. 1-2. sz. pp. 132-152. ,,Az erdei mellókiparágnak kevésbé hasznot hajtó de az erdőgazdálkodás és -védelem szempontjából kedvezőbb ágát, a téglaégetést megyénk nagy uradalmaiban (Eszterházy, Festetics, Széchenyi) a század második felétől tudjuk nyomon követni. Herceg Eszterházy uradalmának jobbágyai 1766-ban téglahordási kötelezettségüket panaszolták; Festetics uradalmából a Csurgóra települő iparosok az 1770-80-as években téglát kaptak építkezéseikhez. Téglát nagy és kis uradalmakban egyaránt égettek, de ritkán adták el. A beleznai uradalom árendásának bűnül rótták fel, hogy 1799-ben Surdra szállított 40 000 téglát, s azt 190 forintért eladta. A téglaégetés ugyanis rengeteg fát igényelt. Ezért olyan helyen, ahol nem volt sok fa, illetve nem tudtaJk felvágatni elegendő fát, nem is volt kifizetődő. A Széchenyi-uradalomban azért korlátozták 1810-ben a lábodi téglakemence működését, mert a kevés vágott fa miatt csak kétszer 24 óráig tudtak téglát égetni, és ez így rosszul volt kiégetve. Az uradalmak általában téglaégető mestereket alkalmaztak, azokkal szerződést kötöttek, melyben bizonyos számú tégla égetésére kötelezte őket. Az uradalom ezekért ugyancsak meghatározott összeget fizetett (a Széchenyi-uradalomban 1811-ben 1000 darab tégla égetéséért 22 forintot fizettek). A szerződő „majszterok" vállalkozók voltak, akik uradalmi fogatokon utazva ellenőrizték felfogadott munkásaikat. A munkaeszközöket az uradalom adta. A kaposújlaki uradalomban 1836-ban cserépzsindelyeket égettek és árultak. A kemencéből egyszerre 7000 darabot hordtak ki. A tiszttartó 1838-ban az árát 7 pengőben állapította meg. Az előző esztendőben 16 váltóforintot kértek étté, de a kereslet annyira csökkent, hogy az árat le kellett szállítani, noha a „téglások" bére ugyanannyi maradt, mint az előző évben. Ügy látszik azonbn, hogy az uradalomnak még így is kifizetődött a cserépzsindely égetése. - A Ztchyek vrászlói uradalmában is égettek a tégla mellett cserépzsindelyt. Mészégetéssel Somogy megyében ritkán találkozunk. Dörgicsén i&n-től folyik mészégetés, a piarista kusztodiátus birtokaira innen szállították a mészkövet. Ez azonban drágának bizonyult, szállítása is hosszadalmas volt, és sok volt benne a ki nem égett kő. A primitív kemencékben való égetés helyett később idegenből vették a meszet. Az egyik utazó szerint Somogy megye északi részén Tihanyból szerzik be a tavon át a mészkövet, és megyénkben égetik azt ki mészégetőkben. Az uradalmak később sem tartották kifizetődőnek a mészégetést. 1825-ben a Széchenyiuradalom gazdasági vezetőinek számítása szerint többe került a mészégetés, mintha készen vették volna a meszet. Ezt már a század elejének egyik gazdasági írója is megállapította . . ." 8. FÉNYES ELEK i. m. 56. p. 9. RUZITSKA LAJOS: A magyar vasútépítések története 1914-ig. Közi. Dok. Bp. 1964. p. 60. 10. A PÉCSI KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA JELENTÉSE az 1882. évről. Pécsett, 1883. 103. p. n. A PÉCSI KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA JELENTÉSE az 1890. évről Pécsett, 1891. 85. p. 12. A MAGYAR KORONA ORSZÁGAINAK GYÁRIPARA az 1898. évben. VII. kötet. - Budapest, 1901. 174. p.