Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

8. Erdősi Ferenc: Somogy megye építőanyag-iparának fejlődése és szerkezeti átalakulása a XIX. század végétől napjainkig

b) A kisüzemi téglaipar néhány jellemzője a XVIII. sz. végétől az 1870-es évekig A somogyi kisüzemi téglaipar első telephelyei, eltekintve néhány rövid életű római kori és középkori műhelytől, tulajdonképpen csak a török kiűzését követő barokk, majd a XIX. sz. eleji klasszicista stílusú, vidékiesen szerény méretű templom-, parókia-, kúria- és hivatalépítések idején alakultak ki, - többnyire a nagyobb településeken. Még a XIX. sz. közepén is ritkaság számba mentek a téglából épült polgári-paraszti lakóházak, ezért főként uradalmi és egyházi tulajdonban voltak a téglaégetők. A feudalizmusban általános gyakorlat volt, hogy egy-egy nagyobb téglaépület építkezésének ellátására a közelben jobbágyokkal dolgozó célégetőt létesíttetett a földesúr vagy a kanonok, amelyet az építkezés befejezése után megszüntettek. A rendszeresen, minden évben termelő, készítményeit szabadon értékesítő téglagyárakat a XIX. sz. utolsó harmadában alapították az uradalmak és a terménykereskedelemből meggazdagodott tőkés vállalkozók. Hitelt érdemlő adatokat azonban csak a századforduló tájáról ismerünk. (FÉNYES ELEK, aki pl. az ország megyéit leíró, 1865-ben megjelent statisztikai munkájában

8 Baranya tucatnyi téglagyáráról, részletes termelési adatokat is közöl, Somogy ismertetésénél mintha teljesen megfeledkezett volna a téglaiparról, még csak említést sem tesz róla.) A vasútépítkezések által elősegített urbanizálódás előrehaladtával már az 1880-as évektől megélénkült az építkezés, majd az 1890-es évektől az I. világháborúig tartó időszakban soha nem látott méreteket öltött. Ebben az irányban hatott a millenniumi idők központilag gerjesztett hazafias felbuzdulása, amikor valóságos középület-építési, főtér-rendezési láz ütötte fel a fejét. Eredménye a nagyobb községeink és néhány városunk központját helyenként még ma is uralkodó eklektikus ill. szecessiós stílusú épületegyüttesek megjelenése lett. c) A nagyüzemi téglagyártás kibontakozása az 1880-as évektől az első világháborúig Somogy téglaiparának kiemelkedő központjává vált a megyeszékhely, amely a Duna-Dráva vasút (1873), majd a Budapest-Szentlőrinc pálya (1882) megépülése

9 után gyors fejlődésnek indult. Az 1882. évről szóló iparkamarai jelentés

10 szerint a DK-Dunántúl legnagyobb téglakitermelői kapacitásai Pécsett, Kaposváron, Mágocson, Mohácson, Szigetváron, Szekszárdon és Pakson voltak. Kaposvár egy időben élen járt a téglagyártás technikai színvonalának fejlesztésében. Pl. 1890-ben, a már korábban megkezdett és több helyen végzett kísérletek ellenére a Balatontól DK-re fekvő három megye téglaüzemei közül még csak Kaposváron állítottak elő géppel téglát, miközben a híres pécsi Deutsch-féle gyárban kudarcot vallottak a csavarsajtó alkalmazásával.

11 Ezidőtájt került sor az első Hoffman-rendszerű körkemencék megépítésére is. Annak ellenére, hogy a századfordulón egymás után jelentek meg a téglaipari adatokat tartalmazó enciklopédikus munkák, információik olyan ellentmondóak - de legalább is eltérőek -, hogy azokból hitelt érdemlő képet aligha lehet felvázolni. Pl. amíg az 1898. évi országos gyáripari statisztika

12 adatai szerint Somogy 10 (húsz főnél többet foglalkoztató) téglagyárából 6 volt Kaposváron, addig az 1900. évi népszámlálási statisztika

13 a 20-nál több főt foglalkoztató téglagyárak között egyetlen kaposvárit sem sorol fel, de a vidékiek közül is csak egy barcsit meg egy marcalit említ meg, a CSÁNKI D. által szer-