Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)
8. Erdősi Ferenc: Somogy megye építőanyag-iparának fejlődése és szerkezeti átalakulása a XIX. század végétől napjainkig
z. Éghajlati feltételek A természeti viszonyok tekintetében a földtani adottságokhoz képest alárendeltebb szerepe van az éghajlatnak, hiszen kis területű országunkon és méginkább megyénken belül nincsenek alapvető különbségek. Mégsem felesleges azonban tanulmányunkban e kérdésnek megfelelő helyet szentelni, hiszen az építőanyag-ipari munkafolyamatok jelentékeny része még ma is a szabad levegőn történik, ennek következtében pedig az időjárási tényezők (különösen a fagypont alatti hőmérséklet, az intenzív csapadék és a szél) időnként erősen befolyásolják a termelési eredményeket. Az egyes építőanyag-ipari ágakra nem egyformán hat az éghajlat az időjárási rendellenességek gyakoriságán és mértékén keresztül. Még a zárt munkacsarnokokban végzett termelés sem tud teljesen függetlenítődni a klimatológiai, meteorológiai hatásoktól, hiszen a viszonylagos függetlenítődést és a fedett teret, a mesterséges mikroklímát csak nagy költség (főként energia) ráfordítással lehet megteremteni. Az egyes termelési ágak klimatikus érzékenysége technológiájuk függvénye. A gépesített homok- és kavicsbányászatot (annak ellenére, hogy teljesen a szabadban történik) csak a rendkívüli csapadék és az igen erős fagy akadályozza, viszont a téglagyártás idényének hosszát nagyon szorosan behatárolja a klíma. A téglagyártás szezonjellegét még hosszú ideig megőrzi, hiszen műszárítóval csak pár üzem (a balatonszentgyörgyi és kőröshegyi) rendelkezik. A klimatikus viszonyok értékelését az is bonyolítja, hogy egy bizonyos éghajlati elem azonos értékeinek küvetkezménye a téglaiparban technológiai fázisonként eltérő is lehet. Pl. a fagy és a csapadék elősegíti a regálozásra előkészített agyag feltárását, ami előfeltétele a jóminőségű tégla készítésének, viszont hátrányos a nyerstégla szárításakor. Témánk szempontjából a termelési szezon időbeli terjedelmét meghatározó fagymentes időszak hossza kívánkozik az első helyre, hiszen a milliós értékeket előállító termelés szempontjából nem közömbös még az egyes üzemek közötti néhány napos eltérés sem. Az 5. ábrán láthatóan a Somogy m. déli részén levő téglagyárak abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy az ország középső, síksági és dombvidéki részéhez képest 50 éves átlagban mintegy 10 nappal, az északi hegyvidéki területekhez képest pedig 15-20 nappal hosszabb szezonban termelhetnek. A termelésre valóságosan felhasználható napok számán túlmenően a nyerstégla biztonságos száradásában közrejátszó klimatikus tényezők regionális különbségei is gyakorlati értékűek. A nyári csapadék (de különösen a nagy intenzitású záporeső) azon felül, hogy növeli a levegő páratartalmát és ezáltal lassítja a száradást, gyakran okoz a szabadban, bankettákon száradó nyerstéglában mechanikai károkat. Tartós esőzések pedig a hagyományos technológiájú üzemekben képesek megbénítani a nyerstégla kiszállítását és bankettákra rakását, sőt megnehezítik az agyagbányászatot is. Somogy megyében a legalább T mm csapadékú napok száma évente átlag 4-10-zel kevesebb, mint Ny-Magyarországon, de az Alföldhöz képest io-20-al több esős nappal kell számolni, mint ahogyan a nagy intenzitású (100 mm feletti) csapadékos napok számának tekintetében is köztes helyet foglalunk el a nyugati határszél (ill. a hegyvidék) és az alföldi területek között. Ez a köztes helyzet tükröződik a nyerstégla szárítás évi fordulói alsó és felső határainak adataiban (1968ban) is :
