Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

7. Tóth Tibor: A nagyüzemi szerkezet és szemléletmód kialakulásának kérdései a mernyei uradalomban

évek elején a fentebb megismert Domanek Alajos is szinte ,,ceterum censeo"-ként emlegette a várható recesszió rémét.

45 Mindebből következően bizonyos preventiv lépéseket tett is, az uradalom anyagi lehetőségei által meghatározottan igyekezett elébe menni az elkerülhetetlennek. Az uradalom egykorú igazgatási anyagát lapozva az értékesítés, pontosabban az értékesülés - a fogalmi megkülönböztetésnek az alábbiakban nagy jelentősége lesz - nehézségeire utaló panaszok 1878-ban jelentek meg először, és ettől kezdve negyedszázadon át alig-alig halkultak el. Lássuk hát, hogy állt az uradalom e vonatkozásban! Vegyük szemügyre mindenek előtt az árak alakulását! Az 1871-es, az egész korszak harmadik legmagasabb búza-árszintjéhez (11,40 frt/q) viszonyítva a következő négy évtized átlagos árszínvonala a következőképpen alakult: 1871—1880 90,32 % 1881—1890 88,75 % 1891—1900 69,16 % 1900—1912 76,83 % A vizsgált időszak legalacsonyabb búzaára 1895-ben volt, az 1871-es év 58,24 százaléka. Az 1871-1890 közé eső két évtized legalacsonyabb ára pedig 1875-re esett, a négy évvel korábbi szint 63,15 százalékára. Azt mindenesetre lényegesnek érezzük, hogy uradalmunkban az árhullámzások nem voltak olyan mértékűek, mint más egykorú birtokokon.

40 Le kell szögeznünk azt is, hogy az uradalom számára azonban nem voltak értékesítési problémák, eladatlan gabonakészletekre vonatkozó panasszal nem találkoztunk a nagyon bő igazgatási iratanyagban. Igaz viszont, hogy a mernyei jószágkormányzóság számára a mintegy két tucat rendház és a hozzájuk kapcsolódó tanintézetek ellátási kötelezettsége most olyan biztos elhelyezési lehetőségeket teremtett, amelyekkel a többi korabeli gazdaság zöme aligha rendelkezett, és amely egyúttal részben függetlenítette az uradalmat a piaci viszonyoktól is. Míg tehát a kényszerű készletezésekre vonatkozóan panaszokkal nem találkozhattunk, annál több kifogás merült fel viszont az eladható gabonák elégtelen mennyiségével kapcsolatban. A kérdés részletesebb elemzése nélkül is feltételezhetjük - és az uradalom korabeli irányítói sem voltak más véleményen —, hogy a 70-80-as évek viszonylag csak kevéssé nyomott árainál súlyosabb problémát jelentett az, hogy az árcsökknés nem volt kompenzálható a nagyobb mértékű eladásokkal. Bár nem fogalmazták meg, de nyilvánvalóan a tömeges termelés önköltségcsökkentő hatásának a felismeréséről volt szó. Az czidőtájt bőven készülő, sokféle uradalmi kimutatás megfelelő elemzése valószínűsíti is az értékesülési problémák ilyen irányú jelentkezését. Az összes gabonatermés és az erre felhasznált terület közti kapcsolatokat vizsgálva kiderül, hogy a két tényező között majdnem szoros korreláció volt, a korreláció értéke 0,7797 (azaz y' = 60,80%). Ez a jelenség a korabeli gabonatermelés technikai szintjét tekintve különösebb magyarázatot ugyan nem igényel, viszont két kérdést vetett fel: 1. vagy hozamnövelő ráfordításokkal a szoros korrelációt egyre lazábbá teszik; 2. vagy igazodva az adottságokhoz, külterjesen szervezik a termelést. A sorrendet megfordítva, most a második feltételezést vizsgáljuk meg először. 1878-1912 között a gabonatermelésre fordított területek átlagos nagysága 3754,- k. hold volt, az átlagos össztermék pedig kereken 231 vagonnyi. Az adott feltételek mellett ugyanekkor az optimum 4707,53 k. hold terület, ill. 438 vagonnyi össztermés lett volna. Mindez - ezt hangsúlyozzuk - a fenti, elég szoros kor-