Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

7. Tóth Tibor: A nagyüzemi szerkezet és szemléletmód kialakulásának kérdései a mernyei uradalomban

1877—1887 1887—1897 1897—1907 1907—1914 1,17 1,27 0,98 1,00 3,75 1,20 1,28 1.45 1,12 1,00 1,22 0,94 0.99 1,20 1,90 1,51 1,12 1,48 1,86 2,03 A fenti kis táblázatunk zo db. hányadosának mindegyike úgy mutatja az általa jellemzett bázisévhez viszonyított egyszerű értéknövekedést, hogy mindenütt tartalmazza egyúttal a megfelelő amortizációkat is, a beruházásokkal együtt. Ezúttal tehát e tényezőket is számba véve, a struktúraváltozások erőssége által felrajzolt hullámvonalhoz mindössze egyetlen tőkefajtának, az épületek értékének a mozgása volt rendelhető, még pedig úgy, hogy az ettől eltérő formájú görbéket leíró egyéb növekedési együtthatók általában pozitív értékű interferensekként szerepelnek. Arról van tehát szó, hogy az épülettőkék mozgásiránya egyrészt jellemzi a tőkék egész szerkezetének a mozgását, másrészt az épülettőkék egész állománya ezt a képességet úgy tudta kifejteni, hogy egyéb konponensek mozgása „véletlenül" is erősítette e meghatározó helyzetét. Ha pedig tudomásul vesszük azt, hogy az épületek emelése - itt most az általában csak a hosszabb idő után, késleltetve igazolódó célszerűség kérdésébe ne menjünk bele - a jelentős, hosszú megtérüléssel a szerves összetétel növekedésének az irányába hatott, azaz hatása egy határon túl recesszív volt. Hozzátehetjük ehhez azt is, hogy az adott időszakban az egyéb, az épülettőke növelésének a hatásaival interferáló jelenségek mögött álló tőkemozgások is bizonyos negatív hatások lehetőségeit hordták magukban. A fent leírtak különösen a forgótőkét illetően kézenfekvőek, ugyanis egyrészt ez a kategória a forgótőkét alkotó egyéb elemek értéknövekedése mellett a bérkifizetéseek növekedését is tartalmazta, másrész az üzemtőke egyéb összetevőinek a mozgása is visszaesést mutatott. Végeredményben tehát úgy látszik, hogy a szerves összetétel előnytelen alakulását az uradalom a forgótőke felhasználásnak, ha nem is extenzív, de mindenképpen ehhez hasonló átalakításával kívánta ellensúlyozni. Mielőtt továbblépnénk, célszerűnek látszik a két fenti elemzés alapján néhány, számunkra különösen fontosnak tűnő következtetést külön is leszögezni. Az elemzések láthatóan azonos szempont szerint történtek, amennyiben az adott szerkezet által meghatározott keretek között az egyes alkotó elemek mennyiségi növekedését igyekeztünk ábrázolni. Ezzel a kétirányú és nagyon egyszerű megközelítési móddal is kideríthetjük, hogy az üzemépítés útját járó uradalom tőkéinek alakulása - a jelenség szükségszerűségéről vagy véletlenszerűségéről most ne döntsünk - önmagában is bizonyos torzulásokat mutatott. E torzulások — majd látni fogjuk - meghatározóan hagytak nyomot az üzem tevékenységén is, ill. az üzem tevékenységének az alakulása nyilván befolyásolta a fentebb jelzett torzulásokat is. A fenti vizsgálatokból azonban az egyes tőkecsoportok egymáshoz való viszonyát nem sikerült pontosan meghatároznunk, pedig már több alkalommal utalhattunk a fentiekben is a struktúra egyes elemeinek a mozgásában felfedezhető interferens hatásokra. E kölcsönös hatások és feltételezések felderítése IOI