Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)
7. Tóth Tibor: A nagyüzemi szerkezet és szemléletmód kialakulásának kérdései a mernyei uradalomban
helyét a szűkebb és tágabb környezet egész kapcsolatrendszerében. Mindennek alapfeltételeként igyekeztünk azokat a szerkezeti elemeket, egységeket kiválasztani és a vizsgálat céljából elkülöníteni, amelyek együttese részben alárendeltségben, részben mellérendeltségben a termelői tevékenység minden oldalát meghatározták. Ha a termelő üzem egész értékteremtő tevékenységét a más szempontból alapvető, de az alábbi vizsgálataink szempontjából azonban csak járulékos elemeitől (növénytermelési és állattenyésztési technológia, munkaszervezet, stb.) megtisztítjuk, két szélső pontként az üzemet, önmagát jelentő tőkék együttesét, ill. a tőkék kamataként megjelenő jövedelmet találjuk. 5 A kettő közti rendszeres kapcsolatokat pedig az adott tőkecsoportokat növelő beruházások együttesen alkotják. Sietve kell azonban kijelentenünk, hogy szó sincs arról, mintha a jövedelmezőséget látszólag elsődlegesen meghatározó piaci árukapcsolatok hatását elhanyagolnánk, annál is inkább, mivel e kapcsolatok két szempontból is valóban meghatározóak voltak. Önmagában a gazdálkodás egészének alapjául szolgáló tőkék mennyisége is függött az árviszonyoktól, ugyanekkor az ezt külön is, tőkenövekményként meghatározó beruházások összege is szoros kapcsolatban állt a piaci viszonyokkal. Amikor tehát a tőke - beruházás - jövedelem összefüggését vizsgáljuk, az árviszonyok hatása magukban az elemzett tényezőkben eleve és meghatározóan jelentkezik. Ahhoz tehát, hogy az uradalom termelő tevékenységét elemezhessük, a tőke és a beruházási struktúrák változásainak erősségét, ill. e változások tartalmát kell feltárnunk. A mernyei uradalom később még majd részletesebben is elemzendő számviteli rendszere, ahogy a korábbi üzemtani munkák legjelesebbjei is, az agrárüzemek alapvető termelési föltételeit az alaptőke-állótőke-forgótőke hármasságában definiálta, az alaptőkét és az állótőkét még két-két önálló részre, a telekérték-, ill épület tőkére, másrészt eleven- és holtlcltári tőkére bontva. E szerkezeti bontás forrása az ún. mannheimi iskola, ill. személy szerint Tb. von der Goltz 6 volt, és innen került át az uradalmunkban leggyakrabban idézgetett két jeles üzemgazdász, Hensch Árpád 1 és Sporzon Pál 8 rendszerébe is. A mezőgazdasági termelés eredményességét tekintve - ahol tehát a hozadék a befektetett tőkék átlagosan elérhető kamatának és a különféle földjáradékoknak az együttese - ez az üzemtani fölfogás kétségkívül a mezőgazdaság belső üzemi kapcsolatainak a megközelítésére az egyik legmegbízhatóbb módszernek látszik. 9 Önmagában természetesen teljes képet az üzemműködésről nem adhat, csak a horizontális tájékozódást teszi lehetővé. A termelés rendszerének másik alapkonponense, a technológiai kapcsolatok rendszere az, ami a tőkestruktúra vizsgálatával kapott egysíkú képet plasztikussá és ezen át ábrázolhatóvá teszi. Mindenek előtt tehát vegyük vizsgálat alá az uradalom tőkéinek egész változási folyamatát! Mivel a számszerű elemzésre a későbbiekben még külön is sort kerítünk, csak a folyamatok ábrázolására szeretnénk törekedni, megelégszünk azzal, hogy az első leltári felvétel évét, 1877-et indexnek véve, vesszük szemügyre az egyes tőkék mennyiségi alakulását.
