Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Boros László: Dorffmaister Somogyban

lépő az oltár felé haladva Szűz Mária életének főbb állomásait időrendiségükben követheti. Az első boltozaton az Angyali üdvözlet jelenetét festette meg Dorffmaister (3. kép). Mint a többi dongaívek közötti kompozíciót, úgy ezt a képet is ellipszisre komponálta. A jelenet a képmező alsó felére korlátozódik. E kompozíció őrizte meg legszemléltetőbben Dorffmaister festői stílusát. Mária mozdulatában átszellemült áhitat érezhető. Ruhájának redőzetén már a későbbi kor beavatkozását látjuk, az angyal látomásszerű alakja, légiessége viszont igaz eredetiségében maradt ránk. Lebbenő ruházata Dorffmaister mesteri drapériái közül való. A többi freskó alakjai közül is ez a figura az egyetlen, amely határozottan barokk megjelenésű. Kontraposztos mozdulata ismerős számunkra. A zirci apátsági templom mennyezetén hasonló funkciójában láthatjuk ugyanezt az angyaltípust Wagenmeistertől 1748-ból. A felhőn játszadozó puttók szintén a legeredetibb barokk hatást keltik, s jól kapcsolódnak a főtémához. Figyelmet érdemel a jobb oldalon a kőkorláton átvetett drapéria. Anyagszerű textúrája, geometrikus mintázata, rojtdíszű szegélye nagy hasonlósággal ismétlődik a szigetvári Szent Anna képen,

33 amelyet Dorffmaister ugyancsak 1781-ben festett. Mindkét kép közös motívuma a fonott, lapos kézimunkakosár, amelyből fehér ruhaanyag omlik alá,

39 illetve pamutgombolyagok, olló egészítik ki e hangulatot keltő részletet. A képen előforduló architektónikus elemek, tárgyak a lehető legegyszerűbb ábrázolásban jelentkeznek, de az egyiránypontos szerkesztésnek fontos tényezői. A képmező többi részét felhőzet tölti ki. Dorffmaister a toponári Angyali üdvözlet kompozícióját - több kiegészítéssel - megismételte a soproni Szentlélek-templom mennyezetének festésénél, ahol a geometrikus mintákkal díszített drapéria, szék, kézimunkakosár ismét szerepelnek. A toponári kompozícióban - mint a soproni mennyezeten - azonos sejthálózatú üvegablak fordul elő. A következő boltozat témája a legtöbb emberi tartalommal telített kompozíció: a Vizitáció, vagyis Máriának Erzsébetnél való látogatása (4. kép). Dorffmaister itt a földi valóság ábrázolását helyezi előtérbe. Az égi kapcsolatot csupán a repkedő puttók jelentik. Szemléltetésmódjában egyértelműen szakít a barokk mozgalmassággal. A jelenet szereplőinek elhelyezésében a barokk diagonális képszerkesztés nyomára bukkanunk. A lépcsőre állított szereplők a drapériával hangsúlyozott átlós irány alkotói. Formai megoldásával, tartalmi kapcsolatával a csoporthoz tartozik és az átlós szerkezet részeként szerepel a guggoló, pokrócot tartó alak. Arca és fejtartása a dorffmaisteri kelléktárból való. A klasszicizmus határozott jeleit viseli és a képtérben jelentős helyet foglal el az eljövendő korszakot hirdető, az új stílust idéző épületrész. Főbb irányaival - a konzolok és a timpanonos ablakok nélkül is - érezteti az új formanyelv térhódítását, a zárt formarendszer törvényeinek érvényesülését. A képi súlypont eltolódását eredményezi ez a szándékosan hangsúlyozott klasszicizálás, az új irányába történő merész előremutatás. A kompozíció egyensúlyának helyreállításában eredménytelen, tartalmilag pedig közömbös a kép jobb oldalán belógó kamraszerű építmény. A figurák diagonálisa és az épület zárt klasszicista formarendszerének együttes előfordulása a barokk és a klasszicizmus közötti átmenet korszakának jellegzetes tünete. A freskón a korlát alatti fal tövében Soós István signója látható ott, ahol egykor Dorffmaister jelezte szerkesztésmódjában ma is, egyébként alig felismerhető munkáját. A hajó harmadik boltszakaszának freskója a nézővel szemközti alsó kép-