Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Rúzsás Lajos: Dunántúli mezővárosi fejlődés a kései feudalizmus korában

A mezővárosok lakossága az egész országban az 1784/87-i népszámlálás szerint 1453472 főre, 1841-ben pedig 2656942 főre rúgott. A mezővárosok tehát nemcsak számban múlták felül a szab. kir. városokat, hanem népességben is. Ehhez még két tényt kell hozzávennünk: Az országban a megyék területén működött 1828-ban a kereskedőknek 66,52%-a, a szab. kir. városokban pedig csak 33,47%-a. Még ennél is fontosabb azonban az a második tény, hogy az ország kereskedelemből eredő jövedelmének 1828-ban 48,63%-a, a szab. kir. városokban élő kereskedők kezéhez folyt, ugyanakkor viszont a mezővárosi kereskedőknek a ládájába folyt a kereskedői jövedelem 51,36%-a. E négy tény, a mezővárosok számának, a mezővárosok lakosságának növekedése, a mezővárosi kereskedők nagy száma, főleg pedig az általuk lebonyolított forgalom volumene nyomán világossá válik előttünk, hogy a kapitalizmus bontakozása idején a mezővárosok nagyobb gazdasági funkciót töltöttek be az ország gazdasági életében, mint a szab. kir. városok. Ez érthető is. A kereskedelmi kapitalizmus kibontakozásának korában járunk. A kivitel fő áruit, amelyeket a kereskedelem szállított: a gabona, a dohány, a gyapjú és a bőr képezte. Az agrárárukat a terménykereskedelemnek mindig szétszóxt forrásokból, sok helyről kell összegyűjteni. Ez a kisvárosok, mező-