Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Rúzsás Lajos: Dunántúli mezővárosi fejlődés a kései feudalizmus korában

bágyi szolgáltatástól mentesültek, „szabad legényeknek" hívták. A dunántúli védvonal váraiban az i6oo-as évek második felében a királyi zsoldosok mellett, akiket, mivel a zsold jegyzékbe be voltak írva, „iratos katonák"-nak nevezték, ott szolgáltak a földesúr katonái, a hajdúk és szabad legények, akik semmiféle fizetést nem húztak. Amikor a félholdat kiűző hadjárat 1686-ban megindult, a hajdúk és a szabad legények abban nagy szerepet játszottak. Az egész dunántúli védelmi vonal támadásba lendült: a hajdúk kisebb várakat foglaltak vissza, majd rájuk bízták őrizetüket. Hajdúk szállták meg többek közt Tamásit, Ozorát, Simontornyát, Pincehelyt, Kaposvárt, Siklóst. A töröktől felszabadított területen 1688-ban Batthyány Ádám hajdúkiváltságokat adott Szabadhidvég lakóinak. A lcvélhordás kivételével mentesítette őket minden más paraszti szolgálat alól. Ugyanilyen hajdútelepüléssé tette Igalt is. Az Eszterházyak hajdútelepülést formáltak Török-Koppányból, a Viczayak pedig Iregből.

0 A hajdúk a visszafoglalt városokban, ill. a mellettük levő településekben tovább folytatták a hajdú-életet. A várak melletti említett településeken házat szereztek, az elhagyott határokban földeket, szőlőket foglaltak le maguknak és azt művelték. Értük semmiféle szolgáltatást, pénzt, terményt vagy robotot nem adtak.

7 Arra hivatkoztak, hogy ők kardjukkal, vérükkel adóznak. 1701-ben Kaposvár összeírója ezért jelentette: azt állítják a kaposváriak, hogy „. . . minden alól fel vannak mentve, de nem tudom, hogy ki által."

8 A hajdúk maguk választották vezetőiket is. Egyszóval a fegyverrel szolgáló mezővárosok hálózata a Dunántúl nyugati részéről a felszabadító háború nyomán továbbterjedt az egykori védvonal előtt, a töröktől megszállva tartott és most felszabadított területre, vagyis kiterjedt egész Dunántúlra. Nem tetszett ez, sem a bécsi udvarnak, sem pedig a földesuraknak. Hiszen a török kiűzésének lezártával már nem katonáskodó hajdúkra, szabad legényekre, hanem adózó mezővárosi polgárokra és adózó jobbágyokra volt szükségük. Ezért a kamara 1696-ban elrendelte, hogy az adófizetők közé a hajdúkat is vegyék fel.

9 Az intézkedéssel szelet vetettek, és vihart arattak. A rendelkezés az egész Dunántúlon a hajdúk hatalmas ellenállásába ütközött. Katonai feletteseik a megyékkel szemben támogatták is őket. Zichy István gr., tábornok, dunántúli főkapitány Győrből 1696-ban ráírt Tolna megyére, hogy a simontornyai hajdúkat adóért ne zaklassa: „Én nem kétlem, tudva vagyon az nemes vármegyének, hogy az vitézlő rendet . .. eő Fölséghe meghmentette . . . minthogy simontornyaiaknak úgy sem jár semmi fizetség, minden portiózástól eximáltatnak (adózástól felmentetnek).

10 Az udvar és a földesurak törekvése, hogy a hajdúkat és a szabad legényeket, azaz a vitézlő rendet jobbágyi adózásra szorítsák, végül is Rákóczi táborába terelte őket. Amint a kurucok a Dunántúlon megjelentek, egyszerre melléje állottak. Tőle várták adómentes állapotuk fenntartását. Így született meg egyik napról a másikra a dunántúli kuruc hadsereg, ezért lett Simontornya a kuruc szabadságharc dunántúli központja. Ezért verekedtek össze 1705-ben Kaposvár várában a magyar hajdúk a rác hajdúkkal, mert az utóbbiak ugyanezt, az adómentességet nem Rákóczitól, hanem a császártól remélték.