Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Rúzsás Lajos: Dunántúli mezővárosi fejlődés a kései feudalizmus korában

DUNÁNTÚLI MEZŐ VÁROSFEJLŐDÉS A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN RŰZSÁS LAJOS A városok gazdasági fejlődés alapján, a munkamegosztás nyomán jönnek létre. Hogy a városok a munkamegosztás révén kialakult nem agrár-, hanem ipari termelő munkájukat és kereskedelmüket a feudalizmusban végezhessék, jogilag más helyzetűeknek kellett lenniük, mint a falvaknak. Ennek a más jogi helyzetnek lényeges vonása a szabadság. Olyan szabadságról volt szó, amely területhez volt kötve éppen úgy, ahogy a jobbágy jogi helyzete egy uradalomhoz. A városi szabadság köre kiterjed a városok gazdasági életére, önkormányzatára, ill. igazságszolgáltatására és végső soron lakóinak személyére.

1 A szabadság tartalmát, fokát, mértékét kifejező jogállás alapján a magyarországi városok, mint általában egész Európa városai, a feudalizmus idején 2 nagy csoportba tartoztak: a szabad királyi városok és a földesúri vagy mezővárosok csoportjába. A megjelölés, a név mutatja, hogy az előbbiek a szabadság nagyobb mértékét élvezték, mert az uralkodó volt a birtokosuk, mint az utóbbiak, amelyek földesúri tulajdonban állottak. A városi fejlődés során a mezővárosok többsége mindvégig megállapodott a mezővárosok sorában. Sőt akadtak olyanok, amelyek onnan is kiestek. Egyeseknek viszont sikerült tágítani, kiterjeszteni szabadságaik körét, és annyira emelkedni, hogy elérték vagy a feudalizmusban a szab. kir. városi vagy a kapitalizmus idején a szab. kir. városi rang helyébe lépő törvényhatósági jogú városi, ill. a szocializmusban megyei jogú városi jogállást. Kaposvár fejlődése az utóbbihoz hasonlított. Nézzük azt az utat, amelyen idáig eljutott. A mezővárosi jogállás, a szabadságnak nem egy meghatározott, egységes, szabványos mértékét jelölte. Azon belül fokozati különbségek álltak fenn. A mezővárosok körébe tartoztak olyan mezővárosok, amelyeknek földesura az uralkodó volt. Ezeket nevezték kamarai mezővárosoknak. A Dunántúlról rá példát nem tudunk hozni. Közéjük tartozott -, hogy csak egyet említsünk - Miskolc. Más mezővárosok egyházi földesúr tulajdonában álltak. Ilyenként említhetjük meg Szombathelyt. E városok néha akkora kiváltságokkal, olyan szabadságokkal rendelkeztek, hogy esetleg már csak egy hajszál választotta el őket a szab. kir. városi helyzettől. Nevük előtt sokszor ott is tündöklött az azt kifejező a „szabadalmas" cím. A mezővárosok harmadik csoportját azok a mezővárosok alkották, amelyeknek lakói örökre szóló szerződésben megegyeztek földesuraikkal, hogy