Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Csorba Csaba: Erődített és várrá alakított kolosorok a Dél-Dunántúl török kori végvári rendszerében

Keszthelyről O. Leuckharden hadmérnök, a rajz és a leírás szerzője a következőket jegyezte fel: „Ez a végház alapjában véve nem más, mint egy öreg, elhanyagolt szerzetesklastrom, (amelyből ma már mást se lehet látni, mint az ugyancsak nagyon romladozó templomot, amelyet élelmiszer és lőszer tárolására használnak) egyébként azonban fekvése miatt ez a hely egy fontos harcálláspont elsáncolására lenne alkalmas ..." A Balatontól Keszthelyig hegyes karókkal és árokkal körülvett hajózható csatorna fut, így innen a többi végházakat könnyű lenne megsegíteni. Ezért javasolta, hogy „jobb lenne nagyobb térbefogadással itt egy jó erődítményt létesíteni, s amennyire lehetséges, nagyobb figyelmet kellene rá fordítani . . ."

12ü Tihanyban Leuckharden szerint ,,. .. az erődítmény nem más, mint a kolostorfalak megmaradt darabjai s valamicske közéjük rakott kerítés, a védelmi vonalra előírt formák teljességgel hiányoznak. Belülről is annyira szűk és olyan rosszul készített, jobbára fából, sövényből, sárból, gallyból, szalmából, tehát tűzveszélyes anyagokból épült, hogy csaknem jobban kell félni az ellenségtől odabent, mint kívül ; . . . minthogy a házak és sáncok . . . szinte egyáltalán nincsenek elválasztva egymástól, ha tűzeset következnék be, szinte lehetetlenné válik az, hogy ezek az emberek a sáncokon állhassanak, és harcolhassanak. Mégis: ha ez a Tyhan felépülne, nagy szolgálatot tenne . . . Miután ez a hely ... a kis véghelyekhez viszonyítva magas várta, és mintegy előbástya . . . ezért könnyen nyílik lehetőség arra, hogy híreket lehessen szerezni a tó túlsó partjáról." Mint Keszthelyen, itt is lehetőség van arra, hogy kikötőt létesítsenek, ezáltal az ellenséget támadók átszállíthatok, a hajók viszont az ellenség átkelését megakadályozhatják. „Miután azonban ezen a végházon sok esztendő óta csak igen keveset javítottak, eltekintve egy rondellától s egy félig felépített bástyától, valamint egy ezen kívül eső új kúttól, éppen ezért nagyon szükséges már itt mielőbb nemcsak egy javítást, hanem sokkal inkább egy újjáépítést sorra keríteni, s ezt meg kell tenni elsősorban az itteni rossz védelmi vonal miatt."

126 A XVII. század közepéről egyébként néhány adatunk van az őrségek létszámára is : 1652: Kapornakon 100 huszár, 50 hajdú, 1 tüzér Zalaváron 15 huszár, 91 hajdú, 1 tűzmester.

127 Északon Pannonhalmát átépítették az 1640-es években. Az 1650. évi urbárium szerint az erősség „vágott kövekből épült, utóbb jól renoválták és 1646ban cseréppel födték; kerülete szintén renovált, egykor téglafallal és sánccal volt körülvéve, amelynek romjait a vár alattvalói, amikor szükség van rá, sárral fedett kerítéssel erősítik meg."

128 1652-ben viszont egy tűzvész okozott nagy károkat. A konvent még ekkor is működött. A katonaságot a külső erődítményekbe helyezték el, hogy az egyházi tevékenységet ne zavarja.

129 Zalavár és Kapornak őrségére 1660-ból újra van adatunk: Kapornakon 50 huszár, 50 darabont, 1 tüzér, Zalaváron 10 huszár, 100 darabont, 2 tüzér volt.

130 Tehát míg Zalavár őrsége néhány fővel emelkedett, addig Kapornaké jelentősen - egyharmadnyival csökkent. Még 1676-ban és 1685-ben is folytak nagyobb építések Zalaváron, 1687ben pedig a vár köré vezették a Zala vízét.

131 Egy újabb kolostort is megerődítettek 1658-ban. A nagyjenői pálosok beleegyeztek ugyanis, hogy egykori rendházukat a lakosok védhetővé tegyék.

132