Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Szili Ferenc: Az 1905-1906. évi kormányzati válság hatása és következménye Somogyban

Az SZDP az elsikkasztott demokratikus követelésekért elsődlegesen az általános választói jogért harcolt, ezért 1907. október 10-re országos általános sztrájkot hirdetett. A belügyminiszter bizalmas leiratában már szeptember elsején közölte a főispánnal, hogy „a nemzetközi szociáldemokrata vezetők a legközelebbi időben meglepetésszerű, nagyobb szabású zavargások rendezésére és előidézésére készülnek".

78 Majd felhívta a főispán figyelmét, hogy tegyen preventív intézkedéseket, különösen a rendzavarásokra leginkább hajlamos ipartelepek szociáldemokrata munkásait figyeltesse. A főispán közölte a belügyminiszterrel, hogy Barcson kívül még Szigetvárt és Nagyatádot, és ahol több munkás van, megerősítette karhatalommal. „Ezeken kívül a járási székhelyek volnának a közeli csendőrök által némileg megerősítendők, azon nagyobb községek pedig, ahol több munkás lakik, Nagybajom, Berzence, Szil, az őrsök teljes létszámra emelendők."

79 A veszélyeztetett körzetekben a csendőröket már október j-én kivezényelték, hogy a „kedélyeket" lecsillapítsák. Kapotsfy Jenő főispán október 10-én rendkívül magabiztosan jelentette gróf Andrássy Gyula belügyminiszternek: „Diadalmaskodtam, az egész munkásosztály meghunyászkodottan méltóságos lábaim előtt hever."

80 A főispán jelentésében nem számolt be azokról a durva és erőszakos rendőri intézkedésekről, amelyek a lakosság általános felháborodását idézték elő. A „nemzeti ellenállás" miként láthattuk, nem válhatott sem „nemzetivé", sem szélesebb alapokon nyugvó társadalmi mozgalommá. A társadalom döntő többsége az „alkotmányvédelmi" harccal párhuzamosan kibontakozó, de ellentétes irányba is ható népi mozgalmakban fejtette ki aktivitását. Somogy megyében az agrármozgalmak nem véletlenül éppen az „alkotmányvédelmi" harc időszakában törtek elementáris erővel a felszínre, ami az ellenzéki agráriusokat arra késztette, hogy egy gazdaságilag előnyös, kompromisszumhoz vezető politikai meghátrálással a „nemzeti ellenállást" mielőbb befejezzék. Miként láthattuk Somogy elmaradt a „harcosabb" megyéktől, mert itt a gazdasági struktúrából adódóan a társadalmi feszültségek hatványozottabban kiéleződtek. A koalíció hatalomrajutása végül is a Függetlenségi és 48-as Párt morális bukásához vezetett. Mint kormányzati párt álradikális demagóg ígéreteiről kénytelen volt lemondani, politikailag pedig egyre inkább korrumpálódott. A mernyei kusztodiátus 1912. évi jószágkormányzói jelentése szerint „minden vonalon vérmes reményeket keltő radikális politikai párt a kormányzat átvétele után maga volt kénytelen hangoztatni a mérsékletet és tapasztalván, hogy a hatalommal a kezében sem képes az ellenzéki állásban nagyra nevelt vágyakat kielégíteni.-.."

81 A dualizmus bukását jelző 1918-as polgári demokratikus forradalomban tömegmozgósító ereje, törvényszerűn, már csak a Szociáldemokrata Pártnak lehetett.