Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Kanyar József: Somogy agrárgazdasága az 1895. évi mezőgazdasági összeírások tükrében

A lakóházak állományának a vizsgálatánál az volt a legdöbbenetesebb adat, hogy az épületek 56,9%-át a vályogból vagy a sárból készített épületek tették ki (27921) a megyében. Ez a szám még nagyobb arányú lenne, ha hozzáadnánk a kő- vagy a téglaalapokra épített vályogházak számát is (5105). A vályogházak legnagyobb részesedése a tabi (85,5%), az igali (84,6%) és a lengyeltóti járásokban volt (80,4%). A tabi járás 31 községéből 30-ban a lakóházaknak több mint a fele - zsúptetővel bontottan - vályogból épült Jut, Kapoly, Kereki, Megyer, Németegres és Torvaj községekkel az élen. Az igali járás 34 községéből 30-ban volt hasonló a helyzet, a legtöbb vályogház Acsa, Attala, Döröcske, Ecseny és Fiad községekben volt található. A lengyeltóti járás valamennyi községében (26) azonos állapotok uralkodtak: Buzsák, Kisbcrény, Lelle, Orda, Osztopán, Őszöd és Szőlőskislak községek vezettek az élen. Az említett járásokban csupán Gadács (Igali járás) és Jut (Tabi járás) voltak egyedülállóan azok a községek, amelyekben egyetlen téglaépület, illetve egyetlen cseréptetős ház sem volt. Ilyen községek voltak még Pat (Csurgói járás) és Kelevíz (a Marcali járásban). A vályog és a sárházak aránya a legkisebb a nagyatádi járásban volt (33,1%), mindössze csupán hat községben volt (Bodvica, Kiskovácsi, Kutas, Üjnép, Vízvár és Felsősegesd) a lakóházaknak több mint a fele vályog. De elgondolkoztató az az adat is, hogy a századforduló Kaposvárán a lakóházaknak még 34,7%-a készült tiszta vályogból, illetve 16,2%-a épült téglaalapra vályogból, vagy sárból. Az érdekesség kedvéért papírra vethetjük azt a tényt is, hogy a megyében csupán Homokszentgyörgyön, Szülőkön, Jákón, Varászlón, Szörényben, Zádoron és Váradon nem volt egyetlen vályog- vagy zsúpos ház, jóllehet Homokszentgyörgyön még volt 45 faház, Szülőkön 216 téglára épített vályogház, továbbá Jákón 35, Varászlón 36 és Váradon 13 faház. A felsoroltak közül csak Szörényben és Zádorban nem volt vályog- vagy faház. A jómódú cserép- és palatető s házak legnagyobb részesedése Kaposváré volt (92,6%), ezzel a megyeszékhely - a cseréptetős házakat tekintve - a 13. városa volt az országnak.

10 A járások közül az első két helyet a csurgói (53,8%) és a barcsi (45,5%) járás foglalta el, a legkisebb részesedés pedig ismét a tabi járásé volt (13,2%). Még Kaposvár előkelő helyével és jó arányával sem tudta megközelíteni az 50%-ot a megye összes cserép- és palatetős házainak az arányában (36,0%). A megdöbbentő szegénység és elmaradottság állapotát tükrözte a megye 28435 zsúp- vagy nádtetős házainak a száma, a lakóházak nagyobb feléé (58,0%). Ez a kirívó szegénység - újból a tabi járás területén volt a legnagyobb (80,9), a legkisebb pedig a csurgói járásban (43,8%), erősen megközelítve - a fentebb mondottak kontrasztjaként - az 50,0%-ot. Somogy analfabéta lakóinak a száma (igoo)

í5 A következő táblázatból kitűnően - igen jelentős a megye írástudatlanjainak a száma. Az analfabétizmus 37,7%-os megyei aránya annál megdöbbentőbb volt a századfordulón, miután - a felmérés esztendejében - a cigánylakosság száma - mindössze csak - 2724 volt a megyében. Az analfabéták részesedési aránya 1. a kaposvári (42,3%), 2. a lengyeltóti (41,1%) és 3. a barcsi járásban (39,9%) volt a legkedvezőtlenebb. E járásokat követték a szigetvári, a nagyatádi, az igali, a csurgói, a marcali és a tabi járások. Még a megyeszékhely lakosságának is írás-