Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Kanyar József: Somogy agrárgazdasága az 1895. évi mezőgazdasági összeírások tükrében

A népszámlálás esztendeje A megye népességének a száma A növekedés %-ban 1869 287 555 100% 1880 307 448 6,9% 1890 326 835 13,6% 1900 344 194 19,6% 1910 365 961 27,30/o A megelőző népszámlálás adataihoz viszonyítva a tényleges szaporodás aránya az első évtizedben 6,9%, a másodikban 6,3%, a harmadikban 5,3%, a negyedikben pedig újra 6,3% volt. A népességszaporulat a századfordulóig tartó 3 évtized alatt: 1869-1900 között 19,6%-os volt, a megye 307 településének ekkor még csak 20,1%-ában, azaz 62 községben fogyott a lakosság száma ténylegesen az 1869-es esztendőhöz viszonyítottan. E fogyó népességű községek a barcsi járás területén (25-ből 6) Darány, Drávatamási, Komlósd, Lakócsa, Drávaszentes és Visonta; a csurgói járás területén 29-ből 1) Alsók: az igali járásban (34-ből 4) Aszaló, Büssű, Döröcske és Kazsok; a kaposvári járásban (50-ből 11) Bodrog, Csombárd, Gálosfa, Hajmás, Kaposkeresztúr, Kisasszond, Kiskeresztúr, Patca, Szentbenedek, Taszár, Töröcske; a lengyeltóti járásban (26-ból 5) Edde, Látrány, Túr, Orda, Varjaskér; a marcali járásban (38-ból 6) Bize, Csákány, Nemeskisfalud, Pusztakovácsi, Simonyi, Vörs; a nagyatádi járásban (30-ból 6) Bodvica, Csököly, Hosszúfalu, Kisbajom, Kiskovácsi, Kutas; a szigetvári járásban (44-ből 13) Drávafok, Kisdobsza, Kistamási, Magyarlukafa, Magyarújfalu, Markóc, Nagydobsza, Nagyhárságy, Németlad, Pettend, Szörény, Tótszentgyörgy, Zádor; és a tabi járásban (31-ből 10) Ádánd, Bábony, Csepely, Kereki, Kötcse, Nágocs, Németegres, Nyim, Szabadhegy, Teleki voltak. A fogyó népességű községek számát illetően a járások közül a tabié volt a legnagyobb részesedés (32,2%), majd utána a szigetvári (29,5%), a barcsi (24,0%) és a kaposvári járásé (22,0%). Lakóházak a megyében (1900) A megyei népesség tényleges növekedésének, illetve fogyásának a vizsgálata után arra a kérdésre is ránéztünk, hogy milyen lakáskörülmények között élt az agrár megye népessége, elemezvén a lakóépületek állományát is. A megye területén álló lakóházaknak (49054) mindössze csak 23,1%-a volt kő- vagy téglaépület. (11 320). A téglaépületek legkedvezőbb aránya a barcsi és a csurgói járásokban mutatkozott a leginkább (39,7, illetve 37,6%) a legkisebb részesedése pedig az igali járásnak volt (8,9%). A barcsi járásban különösképp Barcs, Csokonya, Darány és Babócsa részesedése volt százon felüli, a csurgói járásban pedig Csurgóé, Gyékényesé, Berzencéé és Alsóké. A két járás jó minőségű építőanyagból készült lakóházainak a nagyobb számát nemcsak a járási székhelyek megnövekedett polgári-kispolgári igényei indokolták, hanem a felsorolt falvak parasztpolgárosodó és tehetősebb lakóinak az igényei is. De azt is említhetjük, hogy az építőipari üzemek és gyárak száma a barcsi járás területén 4, a csurgói járás területén pedig 6 volt, míg az igali járás területén egyetlen téglagyár sem volt. Jellemző adatként említhettük a századforduló megyeszékhelyére is, hogy még a felét sem érte el (49,0%) a kő- vagy a téglaépületek száma (1126) az összes lakóépületeknek.