Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)
Takács Éva: Adatok az állami erdészeti igazgatás első korszakának a történetéhez (Az 1879:30. tc. és végrehajtása Somogyban)
s most rendeltetik mindezeknek makkal leendő beültetése - minthogy pedig mi birtokháborítást nem követhetünk el - ennél fogva esedezünk, kegyeskedjék megengedni, hogy addig is míg ezen complikált ügyünket lebonyolítjuk, ezen jelzett területnek makkal leendő beültetésére ne kényszeríttessünk"/' 4 Öt év után kis kerülővel az ügy tehát visszakanyarodott a kiindulópontra. Üzemtervet nem készítettek s a fásítási munkálatokat sem kezdték el. A kerületi erdőfelügyelő pedig, mint első alkalommal, most is jogosnak ítélte meg a volt úrbéresek kérelmét, sőt azzal is kiegészítette, hogy „a faizó erdő címén nyert terület nem foglal el feltétlen erdőtalaj t' ,;) , az úrbéri birtokrendezés óta folyton mezőgazdaságilag használtatik, e mívelésre tehát alkalmas - a volt úrbéreseket tehát ezen területnek beerdősítésére kötelezni közgazdaságilag sem lenne helyes"/ 6 Az erdőfelügyelő egy újabb körülményre is felhívta a figyelmet, ami tovább bonyolította a helyzetet. Ugyanis a rendszeres erdőgazdálkodásra alkalmas . legelőilletőségből sem lehetett kijelölni az üzemtervi kezelésre kötelezett területet, mivel azt a törvény értelmében a volt telkes gazdáknak és zselléreknek közösen kellett kialakítani, s a volt zsellérek a maguk részét egy más területen már kihasították és felosztották egymás között. Az ő törvényben előírt kötelessége azonban az volt, hogy az Erdőtörvény és a miniszter rendelkezéseit megtartassa,'" ami a konkrét esetben azt jelentette, hogy bármi módon ki kellett alakítani a rendszeres üzemtervi kezelés alá vont erdőterületet. így történhetett, hogy valószínűleg a további komplikációk elkerülése végett - a volt telkeseket kötelezte a rájuk eső erdőterület kijelölésére - azzal az engedménnyel ugyan, hogv azt nekik leginkább megfelelő területen hasíthatják ki' lS ; a volt zsellérek erdőrészéről azonban egyelőre nem rendelkezett, annál is inkább, mivel a miniszter által jóváhagyott ideiglenes ütemterv is kizárólagosan a volt telkes gazdák birtokában lévő területre vonatkozott. Mivel pedig a közbirtokossági és községi erdők állami kezeléséről szóló szerződés 1889. január i-i hatállyal életbe lépett, az ügy további rendezésébe már az állami kezeléssel megbízott és újonnan kialakított erdőgondnokságok is bekapcsolódtak. így a kijelölendő erdő gazdasági üzemtervének elkészítésével a központi (kaposvári) erdőgondnokságot bízták meg, viszont az erdőterület pontos kijelölésének lebonyolítása a nagyatádi erdőgondnokság feladata lett, hiszen területileg ez az erdőgondokság volt illetékes Böhönye község erdőrendészeti kérdéseinek az intézésére. Az erdőfelügyelő elvi döntése alapján a központi erdőgondnokság el is készítette az üzemtervet, de mivel a nagyatádi erdőgondnokság jelentéséből kiderült, hogy a „volt úrbéresek egy része - különösen azok, akik a tulajdonképpeni erdőillctőségből annak felosztása alkalmával nekik jutott területet már eladták - nem voltak hajlandók beleegyezni abba, hogy a közigazgatási erdészeti bizottság utasítására a legelőből a 26,25 k. holdat kihasítsák, 40 ezt az üzemtervet is csak ideiglenesnek lehetett tekinteni, s mint ilyet, az erdőfelügyelő nem is véleményezte. Hiába volt tehát az állami hatóságok bevonása, az ügyet nem lehetett kimozdítani a holtpontról. Egyezkedéssel nem lehetett a birtokosokat rászorítani arra, hogy a folyamatos jövedelmi forrást jelentő legelőjüket átengedjék a hosszú évekig hasznot nem hozó erdőművelésre. Az erdészeti albizottság ekkor a kerületi erdőfelügyelő javaslata alapján figyelmeztette a volt úrbéreseket, hogy ha nem tudnak egymás között a 26,25 k. hold kijelölésében megegyezni, akkor az elfogadott ideiglenes üzemterv marad érvényben, vagyis az összesen 171 és fél
