Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Takács Éva: Adatok az állami erdészeti igazgatás első korszakának a történetéhez (Az 1879:30. tc. és végrehajtása Somogyban)

Magyarországon az erdővédelemről szóló első törvényt 1790-ben hozták. „Az erdő pusztításának a megakadályozásáról" szóló 57. törvénycikk azonban még csak általános intézkedéseket tartalmazott, s a „közállományra káros erdőpusztítások" esetén maximálisan az erdő zár alá helyezését engedte meg a vármegyék számára. Az 1809. évi 21. törvénycikk pedig - mely az előbbinek a kiegészítése kívánt lenni -, határozatlansága miatt olyan sok kibúvót tett lehetővé az erdőbirtokosok számára, hogy a gyakorlati alkalmazása is lehetetlenné vált.

4 Tehát ezek a törvények voltak az állami beavatkozás első jelei, s mint ilyenek is inkább elvi, mint gyakorlati jelentőséggel bírtak.

3 A kapitalista viszonyok fejlődésének nagy lendületet adó 48-as forradalom, de különösen a kiegyezés, bizonyos vonatkozásban választóvonalat jelentett az erdőhasználat területén is. A 19. század első felében az erdőirtás még az extenzív mezőgazdaságfejlesztés egyik eszköze volt. Most azonban a kapitalista gazdálkodási mód lehetőségeit kiaknázni nem mindig tudó földbirtokosok

0 egyik legkézenfekvőbb pénzszerzési lehetőségét is jelentették az erdők. Ennek bizonyítéka, hogy pusztán a faeladás megnövekedett lehetősége - különösen a vasútépítések megindulásával' - arra ösztönözte a birtokosokat, hogy erdeik egy részét letarolják anélkül, hogy az így kopárrá vált területek újrafásítására még csak gondoltak volna is, hiszen az a legoptimálisabb körülmények között is csak hosszú idő után megtérülő tőkebefektetést jelentett volna. Az ilyesfajta erdőhasználatnak az a körülmény is kedvezett, hogy az úrbéri birtokrendezések lezárulásával

0 a földesúri és a volt úrbéres erdőterületeket elkülönítették, ami egyrészt maga után vonta a birtokosok erdejének a szolgalmak alóli felszabadulását és a minden kötöttség nélkül való értékesíthetőséget, másrészről a volt úrbéresek a saját erdejüket szintén szabadon használhatták. A kiegyezést követő konjunkturális időszak, a megnövekedett faértékesítési lehetőségek egyre élesebben vetettek fel egy, a szakemberek által már régóta hangoztatott problémát: a tervszerű erdőgazdálkodás bevezetését. Az erdők állományának a megőrzése szempontjából már a megelőző időkben is követelő szükség volt a letarolt erdők újrafásítására, a csak erdőhasználatra alkalmas területek faállományának a fenntartására stb. Most azonban nem csupán erdészeti szempontok követelték a tervszerűséget, hanem sürgette a kapitalista gazdálkodásra áttérő földbirokosok érdeke is, hiszen egyre többen ismerték fel, hogy az erdő gazdaságos használatát nem az egyszeri kiirtás, hanem csak a szakemberek irányítása alatt végzett erdőművelés jelentheti. Elsősorban tehát az erdők fenntartásához fűződő közérdek, de a kapitalizmus teremtette gazdasági követelmények is odavezettek, hogy az állam előbb -és határozottabban avatkozott az erdészeti ügyekbe, mint más mezőgazdasági ágazatokba. Az 1879-ben megalkotott első magyarországi erdőtörvény (1879:31. tc.) azzal, hogy a liberális gazdaságfejlődés időszakában egy termelő üzemág belső öntörvényeinek a szabályozására vállalkozott - egységesen rendezni kívánta az .erdőfenntartást, és részben ezzel, részben az üzemtervi kezeléssel kapcsolatban az állami erdőfelügyeletet - elsősorban nem az azonnali hatása, hanem a szelleme miatt játszott különlegesen jelentős szerepet. Az egyes művelési ágak - így az erdők - fogalmának az első törvényes meghatározása a földadószabályozás alkalmával történt meg. Eszerint: „Az erdőkhöz az állandóan faizásra szánt területek tartoznak, mégpedig a szál- és sarj-