Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)
Tóth Tibor: A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítás előtt
4 csirkét és 20 tojást szedhessen a saját javára. 191 A szoros kapcsolat kétségtelen jele volt, hogy 1828-ban a községi elöljárókat a felderített dézsmatárgyak negyedével jutalmazták, majd a 30-as évek második felétől rájuk ruházták a községi terhek beszedésével és a robotmunka ellenőrzésével járó összes teendőt. 192 A terhek állandó növekedése, az életszínvonal csökkenése végső soron nem maradt hatástalan. A kisemmizett jobbágyok a harc, az ellenállás legváltozatosabb módjaival próbálták magukat kárpótolni, néha a helyzetükön változtatni. 1822-ben a homoki zsellérek „rebelláltak". A 20-30-as évek folyamán az attalaiak szinte állandó munkamegtagadásokkal igyekeztek kárt okozni. 1831-ben Dörgicsén a jobbágyok a Hitelt olvasták, és várták Széchenyitől a megszabadulást. Közben uradalomszerte hol itt, hol ott lobbantak fel a kazlak, asztagok. 1839-ben csak Dobszán 84 kocsi fát hordtak el a jobbágyok az erdőből titokban. A fizetés nélküli pálinkamérés, a titkos húsárulások mind-mind az elégedetlenség biztos jelei voltak, egyúttal előre jelezték morajlásukkal a változás igényét, és ezeknek az igényeknek 1848-49-ben történő bejelentéséhez az előhangot is adták. ,!,:i NÉGY ÉVTIZED MERLEGE Amennyiben azt a rendelkezésünkre álló forrásanyag lehetővé tette, nyomon követtük a mernyei uradalom reformkori gazdálkodásának különböző korszakait, és kísérletet tettünk azoknak az elemeknek az elkülönítésére, amelyek a feudális termelési mód egész rendszerében már egyre kevésbé voltak elhelyezhetők, és amelyek a tőkés gazdálkodás kialakulásának a jelei és ígéretei voltak. Ha az uradalom mérlegét akarjuk elkészíteni, a több helyütt szóba hozott forráshiányok után viszonylag előnyös helyzetben vagyunk. A pénzforgalom szemmel kísérését különösen fontosnak érző uradalmi adminisztráció rendkívül szabatos számviteli munkát végzett. Nincs szó persze valamiféle modern számviteli rendszerről, hanem csak a kiadások és a bevételek egyszerű összesítéséről. Ez azonban azonos rovatrend szerint került feljegyzésre, így ha exakt következtetések levonására nem is ad alkalmat, lehetőséget nyújt az uradalmi pénzforgalom egész struktúrjánáak a felmérésére. Különösen értékesnek tartjuk a kiadási íveken Pestre küldött összegek címen feltüntetett rovatokat, amelyből, ha nem is az uradalmi szóhasználat szerinti „tisztajövedelemre", de a földesúri kisajátítás mértékére következtethetünk. A korábban elvégzett vizsgálódásainkból egyérelműen kiderült, hogy az uradalom két alapvető üzemág, a juhászat és a gabonagazdaság rendszerében működött, e kettő mozgása határozta meg a gazdasági évek sikerét vagy sikertelenségét. A pénzértéket tekintve is e két üzemág volt a legjelentősebb; egy-egy év bevételi szerkezetében mozgásuk szinte tükörszerűen jellemezte egymást. Az 1809-re vonatkoztatott növekedés ütemét tekintve azonban e két üzemág némileg mégis más vonalat írt le. Az eltelt négy évtized alatt a gabonagazdaság bevételeinek csúcspontjai 1814-re, 1834-re és 1843-ra estek. E hullámhegyeket olyan mély völgyek követték, mint pl. 1814-1824 között a majdnem 50%-os zuhanás 47533 forintról 22512 forintra - és az 1837-1839 között 30 ü /o-ot meghaladó árbevételcsökkenés. (51 213 forintról 32 588 forintra.) Kérdéses, vajon e jelenségek mennyiben függtek össze az árak alakulásával? Az alábbi táblázatunk amely éves átlagokban az uradalmi gabonaárakat közli váltópénzben - adatai
