Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)
Tóth Tibor: A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítás előtt
A juhászatnak a gyapjútermclésen túli egyéb hasznosítási formái már kevésbé voltak jelentősek. Az első időszakban fejték a juhokat, i8i8-ra azonban ez már Dörgicsén is megszűnt. Jelentősebb volt ennél a dögbőrök értékesítése. Az uradalomnak 1825-től kezdve 25 éven át Weisz Ádám szili kereskedő volt az ügyfele, aki 1830-tól nagyjából változatlan, fajtáktól függően 1 forint 30 krajcár - 3 forint 30 krajcár közti árban vásárolta fel az esett birkák bőrét. 106 Jelentősebb volt a fentieknél az uradalom élőállateladása. Mint arról szó volt, a dézsmabárányokat rendszeresen értékesítették. A nagyobb arányú selejtezések időszakában az eladandó élőállatok száma még jobban megnőtt. Ezeket kezdetben soványan, mustrálás után azonnal értékesítették, a 30-as évek elejétől azonban, miután a soványállat kereslet szinte teljesen megszűnt, az uradalom áttért a hizlalásukra. 1834-ben Dobszán már összesen 1030 db ürü hízott, vevőre várva. Ez időtől kezdve a hizlalt ürüeladás az élőjuh értékesítés egyetlen módjává vált az uradalomban. 10 ' Nagyváthy János 1826-ban megjelent munkájában az állattenyésztésről általában értekezve, így írt: „Ha mi a' Gazdaságnak emlékeztető oszlopot akarnánk emelni, nem tudom, hogy az ökörnél lehetne e' többet jelentő ábrázolást választani." 108 Ami a mernyei uradalmat illeti, ezt az emlékoszlopot ugyan mindenképpen „birka-szabásúra" kellett volna elkészíteni, bár a szarvasmarhatartás itt sem hiányzott. 1809-ben az uradalom házikezelésbe vételkor Mernyén 12 db jármosökör, Vadén pedig egy 66 db-ból álló vegycsgulya került az új tulajdonosok kezébe. A szarvasmarhák összállománya 1811-ben Göllén és Mernyén 83 db ökör volt, 1832-ben már 330 db, 1843-ban pedig 348 db marhát tartottak az uradalomban. 109 A szarvasmarhatartás jelentősége tehát, messze elmaradt azok mellett a lehetőségek mellett, amiket az uradalom egyébként kínált. A birtok átvételét követő első időszakban, ha az igaerőszükséglet nem indokolta volna, alighanem éppen úgy megszűnt volna a marhatartás, mint ahogy a lótenyésztés egyáltalán ki sem alakult, vagy ahogyan 1833-ban a juhászat fejlesztése érdekében gondolkodás nélkül feláldozták a pár évvel korábban kialakított tehéngulyákat. 1809-ben és utána pár évig a gulyák fenntartását csak az igázás igényei, a gőbölyhízlalást pedig a selejtezés kényszere tartotta fenn. A majorsági termelés kiszélesedése és ezzel együtt a fokozódó igaerőigény egyértelműen sürgette a gulyaállomány növelését, a hízott ökör eladás várható haszna pedig a gőbölybeállításokat szaporította. 1835-ben sajnos nem tisztázható okokból a Kiskunságba mentek marhát vásárolni, majd 1839-ben szintén az Alföldről vásárolt állományból hozták létre az 59 db-os hetényi tehéngulyát."" A gőbölyhízlalással való üzletszerű, tehát a selejtanyag mennyisége által meghatározott méretűnél nagyobb foglalkozás uradalmunkban 1818-ban kezdődött el. A bekötni való anyagot a környező falvakból szerezték be. Nagyobb arányú sovány ökör vételre először 1825-ben került sor, amikor is a dobszai gazdaság az összes eladható gabonájának az árán Pécsett 30 db állatot vett. 111 A beállított gőbölyök hizlalása általában az öt téli hónapra esett, kezdete október vége, vagy november eleje volt, március végén vagy legkésőbb április első hetében már rendszerint megjelentek a kereskedők, hogy az állatokat a babócsai, a kanizsai, vagy a kiskomáromi vásárra hajtsák. 112 A hízóállatok takarmányozását a lehetőségekhez képest a legigényesebben igyekeztek biztosítani. A sarjúszéna mellett szecska, szeltburgonya és hajdina
