Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)
Tóth Tibor: A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítás előtt
összegszerűen az első évtizedben a következők voltak: 1809-ben 9489 forint, 1810-ben 5576 forint, 1811-ben 4568 forint, 1812-ben 5813 forint. 1813-ban 10 712 forint, 1814-ben il 085 forint, 1815-ben 24044 forint, 1816-ban 22120 forint, 1817-ben 28 642 forint, 1818-ban 16 565 forint és 1819-ben 24 184 forint. 83 Ha az ez időre eső 14 899 forintos évi bevételi átlag mellé odaállítjuk a 400,8 forintos kiadási átlagot - az időnkénti tenyészanyagvételeket nem számítva - az uradalomnak a juhtenyésztés fejlesztését illető szinte maximális érdekeltsége nyilvánvalóvá válik. A nyári és a téli takarmánybázis megteremtése, mint a fejlesztés egyik alapfeltétele így szinte állandó feladata volt a gazdasági tiszteknek. Az uradalmi nyájak a népies tartás mérhetetlen kárára fokozatosan elözönlötték a korábban jobbágyok által legeltetett közös legelőket, 84 és ezzel egyidőben a téli takarmánybázis biztosítása érdekében fokozatosan terjedt a kapások és a pillangósok termelése is. A juhászatnak a termésszerkezetre gyakorolt nagyarányú módosító hatását még világosabban látjuk, ha ideiktatunk néhány, az állomány számszerű növekedését jelző adatot. 8,3 Év Mernye Őszöd Gölle Hetény Tas zár Dörgicse Összesen 1809 983 1518 1027 3538 1811 1150 448 1269 — — 1454 4321 1814 1470 520 2300 — — 880 5170 1827 1647 552 2749 — 1360 1716 8024 1828 1926 623 3386 — 1691 1983 9609 1832 ? ? — ? ? 9096 1836 ? ? 7 — 9 ? 10 317 1837 2182 345 3761 — 1717 3006 10 711 1841 3679 4312 1900 2755 3093 15 739 1843 ? 9 ? 9 15 630 1844 3229 4642 2687 3303 4452 18 323 Amint látjuk, az uradalom pusztáin legelő nyájak a vizsgált időszakban a szakadatlan mennyiségű növekedést mutatták. Csak a 30-as évek elején mutatkozott némi megtorpanás, aminek az okát elsősorban a 1828-ban megkezdett osztályozás radikalitásában kereshetjük és csak kevéssé esetleg az orosz és az ausztrál gyapjú megjelenése által befolyásolt piac mozgásában. 80 Jellemző, hogy 1828-tól a juhosztályozóként alkalmazott Niki Alajos még ez évben 1226 db juhot mustráltatott ki, az egész állománynak több mint a nyolcadát - nyilván okkal. Éppen ez, az állomány minőségének emelése érdekében néhány éven át folytatott drasztikus selejtezés vezetett el oda, hogy 1837-ben már mindössze 464 db-ot kellett kimustrálni, az összes állomány 4.3%-át az 1828-as 12,7%-kal szemben. 8 ' Az uradalom által ténylegesen nem nagyon érzett ármozgás, ill. az állománynak a mennyiségi növekedését nyilván nyomonkövető minőségi javulásával függött össze, hogy míg 1809-1843 között az állomány létszáma 441,2%-ra emelkedett, ugyanezen idő alatt a juhászatból származó bevételek 516,3%-ra nőttek. Az állomány növelése, mint az a fenti összesítésből is kiderül, kellő óvatossággal történt. A kezdetben meglévő három tenyészetet ugyan már 1811-ben
