Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Tóth Tibor: A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítás előtt

takarmánygabonák termelését is, egyértelmű csökkenést csak a tönköly esetében tapasztalhatunk. Ami viszont a következő, majdnem két évtized hozamait illeti, azokbói már az is kitűnik, hogy az uradalom, amely a gazdálkodást szinte a semmiből indította el 1809-ben, elérte az ország jó átlagát. A táblázatban közölt búza és rozs átlagok ugyanis jónak, az árpa és a zabhozamok legalább is erős közepesnek számítottak.

73 Ha végül a gabonatermesztés eredményét konkrétan is jellemezni akarjuk, szükséges, hogy a maghozamokon túlmenően lehetőleg a területhozamokat is minél nagyobb idő átlagában szemügyre vegyük. A kétféle hozam közt teremthető összefüggések viszonylagos érvényessége ugyanis alig-alig teszi egyiket a másikkal jellemezhetővé.

74 A tárgyalt 4 évtizedből azonban mindössze csak három olyan évet találunk, amikor lehetőségünk volt arra, hogy 1200 •-öles holdakra számítva megállapíthassuk a hozamokat, sőt, hogy némi számítás után a hozamok mellé állíthassuk a termelt gabonák hcktolitersúlyát is. A kapott adatok a 135. oldalon lévő táblázaton.''' A számítások után kapott területhozamok színvonalát tekintve is úgy tűnik, hogy uradalmunk elérte az országos átlagot. A tatai uradalom pár évvel későbbről közölt adatai nagyjából ugyanazt a képet mutatták, mint amit a mi összeállításunk is tükröz. Ami pedig a nyert gabonák minőségét illeti, láthatóan ebben már az egy évszázaddal későbbi követelményektől sem maradtak el.

76 A fentiekben összefoglaltuk a mernyei uradalom 1848 előtti szántóföldi növénytermelését. Mint láttuk, e vonatkozásban az uradalom története két korszakot ölelt át, az elsőt, amely a 30-as évek közepéig tartott és inkább az extenzív termelésbővítés jegyeit hordozta magán, míg a következő időszakban - bár a területszerzésre irányuló törekvés egyáltalán nem lankadt - a munkák alapos elvégzésére, a korszerűbb határhasználatra, a megfelelő eszközök fokozatos beszerzésére irányuló törekvések mellett új növényi kultúrák meghonosítása, a trágyahasználat kiterjedése, tehát a gazdálkodás olyan oldalai is egyre inkább előtérbe kerültek, melyek a gazdálkodás intenzív továbbfejlesztésének az irányába mutattak. Mindezek együttes hatása volt végül is, hogy négy évtized alatt a teljesen elmaradt kusztodiátusi uradalom képes volt felzárkózni az ország átlagos, vagy annál valamivel jobb egykorú nagybirtoküzemeihez. A szántóföldi növénytermesztésen kívül a mezőgazdasági külső üzemkör másik részével, a rétgazdálkodással az uradalom, legalábbis amennyire az iratokból az megállapítható, kezdetben nem túl sokat törődött. Igaz, hogy az 1809-es Instructió - amint már fentebb idéztük -, határozottan utasított a rétek rendszeres tisztítására, a vakondtúrások elterítésére, ezentúl azonban különösebb utasításokat nem tartalmazott. Pedig viszonylag nagy területről van szó." Az állattenyésztés fokozatos átalakulása kellett ahhoz, hogy a rétek ügye előtérbe kerüljön. 1827-ben már szükségesnek látták leszögezni: „Somogyban elmulhatatlanul megkívántatik, hogy a' rétek minden negyedik esztendőben bőven megtrágyáztassanak."'

8 Ettől kezdve a rétek trágyázása, rendszeres tisztítása éppen úgy része volt a késő őszi, kora tavaszi munkarendnek, mint a szántók körüli tennivalók. Az átütő erejű változás a rétek esetében is a 30-as évek közepére esett. Mint láttuk, 1833-ban egy hold rét átlagos munkáját még 8,1 robotnapban szabályozták, 1836-ban ez a mennyiség már 15,5 napra emelkedett.