Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)
Tóth Tibor: A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítás előtt
dást és a szinte égető pénzszűkét tekintve - teljesen érthető is volt. Alig két évtized tellett csak el, és az uradalomnak a szinte kielégíthetetlen munkaerőigénye az 1809-es utasításnak még az emlékét is eltörölte. 1828-18 34 között a robotfelhasználás az uradalomban a következő képpen alakult: Év Robot adósság Szupererogáció 1828 4071 2/4 nap 18 250 nap 1829 4676 1/4 „ 15 006 „ 1830 5751 3/4 „ 14 292 1 4 1831 5977 13 582 „ 1832 5443 11 273 1/4 1833 5802 5 391 1/4 1834 5030 2/4 „ 5 297 „ A robotadósságoknak szinte változatlan szinten való maradása mellett - mint látjuk -, a túlkövetelés csökkenő tendenciát mutat és 1832-től ez a folyamat még gyorsabbnak látszik. Később majd látni fogjuk, hogy ez a csökkenés elsősorban nem a robotmunka fokozatos visszaszorulásával, hanem inkább a célirányos takarékosság szempontjának fokozatos érvényesülésével függött össze, bár még a kimutatásban szereplő legalacsonyabb túlkövetelés is, 1834-ben elérte a 14 gyalognapos telkenkénti átlagot. Ha a nagy mennyiségű robothoz hozzászámítjuk az uradalmi alkalmazottak foglalkoztatását, illetve a részesművelés alá engedett földek után járó egyre növekvő munkajáradékok mennyiségét is, megelehetősen nagy számokat kapunk és mégis a 10-es évek második felétől a munkaerőhiányra vonatkozó panaszok a tisztiszéki jegyzőkönyveknek szinte már sztereotipái voltak. Ha a szántóföldi kultúrák munkaerőigényét vesszük szemügyre, úgy látszik, hogy 1809-hez képest a termeléstechnikai eljárásokban lényeges változás nem történt. Az őszi gabonákat változatlanul három szántás (parlag-, keverő- és vetőszántás) után vetették. A vetést azonnal követte a boronálás. Tavasszal az első munka a gyomirtás, a búzákból a rozs gyomlálása volt. Ezután már csak az aratás volt vissza. Nagyjából hasonlóan alakultak a tavaszi kalászosok körüli tennivalók is, azzal a különbséggel, hogy itt eggyel kevesebb szántás előzte meg a vetést. Az általánosan alkalmazott egyszeri szántás helyett ugyanis uradalmunkban a tavaszi vetés alá kerülő földeket minden ősszel igyekeztek felszántani. Nyilván a szántás minőségi javítása miatt döntöttek úgy már 1818-tól, hogy ezt az őszi szántást, később pedig ha lehetett, a többit is béresekkel és ne a robotosokkal végeztessék/'' A. szántóföldi munkák ugrásszerű növekedése igazán csak a kapások majorsági termelésének a kiszélesedésével következett be. Ha az 1833-as vetési arányokat mutató előbbi szövegtáblánkat egy 1836-05/'^ tehát csak három évvel későbbi összesítéssel összevetjük, máris előttünk áll az a nagyon határozott törekvés, amely általában a mezei munkák jobb elvégzését célozta. Ha ugyanis a trágyahordásra és terítésre felhasznált robotnapokat, mivel azok nyilván nem voltak állandó, éves tennivalók, levonjuk, az 1 holdra jutó robotszükséglet viszonylatában a két évben a következő változásokat észlelhetjük:
