Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Tóth Tibor: A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítás előtt

rőcn az uradalom kapta a termés harmadát, a jobbágyok pedig a termés kétharmadát takaríthatták haza. Az állattartás fokozatos előtérbe kerülésével függött össze, hogy országosan is és ezzel egyidejűleg uradalmunkban is mindjobban terjedt a pillangósok és néhány kifejezetten piaci növény termesztése/'

1 Uradalmunkban a pillangósok közül legkorábban az őszi és a tavaszi lencsét, ill. a gömbölyű borsót termelték. A io-es évek második felében jelent meg a bükköny, amit csakhamar követett a lucerna és a lóhere is. E pillangósok megjelenésével egyidejűleg pedig egyenlőre csak 1-2 holdon megkezdték a zabosbükköny és az árpáslóhere vetését is. A piaci növények közül a házi kezeléssel volt egyidős az őszi és a tavaszi hajdina, illetve a mák termesztése. A 20-as évektől aztán sorra jelent meg uradalmunkban a dohány, a csicsóka, 1826-tól a dinnye, majd a mernyei olajmalom üzembehelyczésével 1836-tól a tavaszirepce termelése is.

42 A nagy tarkaságot mutató felsorolás láttán sietve kell leszögeznünk, hogy ez a heterogenitás egyenlőre még nem az uradalom termelésének, hanem inkább a tulajdonosi érdeklődés sokszínűségének volt a jele. Sajnos, mint említettük, csak egyetlen olyan évet találtunk, amikor módunk nyílt a vezetési arányok pontos megállapítására, az 1832/33-as gazdasági évet. A következő lapon lévő kimutatással a tárgyalt négy évtized egész szántóföldi kultúráját, nyilván nem jellemezhetjük, de azért valamelyes bepillantást nyerhetünk abba.'''' Amint látjuk i83 3-bí!n a szántók az uradalom által majorsági erővel, ill. robotoscrővel művelt területeknek majdnem a 60%-át tették, 30%-át pedig a rétek foglalták el. A vetésterület felhasználása egyértelműen a kalászosok túlsúlyát mutatja és ezen belül is a már fentebb is jelzett hagyományos, az ősziek és a zabra korlátozódó termesztési irányra utal. A tavaszi árpa és a tavaszi rozs részaránya szinte az elhanyagolhatóságig csekély volt. A termelésük csekélységét indokolja egyébként az utolsó, szinte megmagyarázhatatlan rovat, amely azt az aránytalanul nagy terhet jelzi, amit a termékek termelése ez évben jelentett. Még a hagyományos szerkezetet jelzi a kapások és az egyéb tavasziak vetési aránya, önmagában nézve azonban az a tény, hogy burgonya és kukorica vetésterülete már meghaladta az összes szántó 10%-át, valamint a pillangósok majdnem 9%-os részarányát mégis csak a hagyományos termesztési szerkezet átalakulására utalt. Mindez azonban akkor még csak jelzés volt, 1833-ban, amint az adatok átcsoportosításával kideríthető, ugyanis az ősziek alá összesen 990,75 holdat, a tavasziak alá pedig 1053,75 holdat szántottak fel, mutatva ezzel egyenlőre a nyomásrendszer feltétlen uralmát. A fokozatosan kiterjedő és ugyanakkor egyre változatosabbá váló szántóföldi termelés munkaerőigényei is szinte ugrásszerűen növekedtek. Ha a munkák minél alaposabb megtételére irányuló szüntelen törekvéstől el is tekintünk, akkor is érthető ez, hiszen - mint látjuk - 1809-183 3 között a majorsági művelés alatt álló területek több mint a duplájára növekedtek. A korábbi munkarend, amelyet a viszonylagos téli nyugalom utáni, tavasztól késő őszig tartó állandó munka jellemzett, egyre inkább megváltozott. A tél elején a tavasziak alá történő első szántás, a téli trágyahordás és a belső üzemkör egyre növekvő és egyre állandóbbá váló tennivalói a 30-as évekre már nagyjából betöltötték ezt a korábban nyugalmas időszakot. Az 1809-es Instructió még - mint láttuk - nagyon határozottan tilalmazta a szupererogációt -, ami az akkori minimális allódgazdálko-