Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)
Tóth Tibor: A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítás előtt
nyei uradalomban két helyen vezettek be forgórendszert. Az egyik a már hivatkozott szentmiklósi rendezéssel függött össze. 1836-ban az 1350 holdas pusztából - ugyanitt párszáz hold rét és legelő is volt - hét darab egyenként 50 holdas táblát jelöltek ki és rendeztek be 7 éves fordulóra. A másik forgó bevezetésére a Gölléhez tartozó Kispusztán került sor 1839-ben. itt 8 db egyenként 40 holda^ táblára terveztek egy 16 éves forgót. 34 Az elkészült és be is vezetett forgók jól illeszkedtek a gazdaság körülményeihez. A szentmiklósi rendszerben az őszigabona két rész volt, a zab egyrész, két táblába kerültek a tavaszi kapások, egy rész pedig fekete ugar maradt. A növények sorrendje az évenkénti rendszerben a következő volt: trágyázott fekete ugar, őszi gabonák, tavaszi kapások, bükköny, őszi konvenciós földek, zab és hajdina, és végül harmados kapások. Ez a forgó láthatóan elsősorban a növénytermelést volt hivatva kiszolgálni, a kispusztai rendszer viszont - tekintettel arra, hogy itt volt az uradalmi juhtenyésztés központja - elsősorban a félrideg állattenyésztés kiszolgálására létesült. A táblák beosztása itt a következő volt: I. tavaszi trágyázás majd kaszáló, II-V. legelő, VI. őszigabona, VII. tavaszi kapás, VIII. zabvetés fűmaggal és bükkönnyel. Ez a forgó láthatóan már kevésbé volt hagyományőrző, mint az előbbi. Az őszi kenyérgabona vetésterülete maximálisan 12,5% volt, általában azonban ezt a részesedést sem érte el, mivel e területek egy részébe is ősziárpát vetettek. A fentiek alapján természetesen koránt sem akarnánk túlértékelni a mernyei uradalom határhasználatában bekövetkezett változásokat, azt viszont mindenképpen le kell szögeznünk, hogy a kb. 930-950 holdnyi, részint vetésforgóval, részint soronkívüliként nem nyomáskényszerben művelt terület a majorsági művelés alatt álló mintegy 2100 holdnyi szántónak több mint a 45%-át jelentette más szóval az uradalom a 30-as évek végére az elkülönözötten használt földeknek szinte az egészét a korszerűbb gazdálkodás szolgálatába állította. A fentiek ismertetése során már az uradalom által termelt terményekre is megelehetősen sok utalás történt. A legfontosabb növényi kultúrák, melyek termelése az uradalom gazdálkodását az egész korszakban szinte végig jellemezte: a gabonák, ill. a tavaszi kapások voltak. A majorsági munkaerővel művelt vetésterület megállapítására sajnos az egyetlen, 1833-as évet kivéve nincs módunk, a 123. lapon lévő összeállítás segítségével azonban a növényfajtákat illetően is tehetünk néhány észrevételt. Amint látjuk, az őszi búza termelése uradalmunknak szinte minden kerületében általános volt. Az 1812/13, Ül- az 1832/33 közötti területi részesedése néhány kisebb visszaeséstől eltekintve emelkedő tendenciát mutatott. A majorsági gazdálkodás kezdetén egyaránt termelték az úgynevezett „veres búzát" és a „fehér búzát", a 30-as évektől kezdve azonban az előbbi nagyobb kedveltsége miatt az utóbbi termelése fokozatosan megszűnt. i;) Általában is, de különösen a búza esetében a kultúrák tisztán tartására nagyon vigyáztak, és ezt nem csak a vetőmag gondos megválasztásával és a rendszeres gyomlálással segítették elő, hanem pl. nagyon határozottan tiltották a kévéknek a hosszabb szalmájú rozzsal történő kötözését. 30 Az őszi rozs, miután az uradalom földjén a búzánál jobban díszlett, volt a kedveltebb kenyérgabona. Mint látjuk, 1812/13 ^ s 1832/53 között a vetésterülete néha meghaladta a búza 4-5-szörösét is és alább látni fogjuk - a hozamokat tekintve is jobb volt annál.
