Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Bendefy László: Vörös László emlékezete

A hagyatékban volt Vörös Lászlónak említett ívrétű, kötött, kéziratos, kapcsos könyve is. Ez a könyv vele volt betegágyán, s abba szinte napról napra bejegyezte gondolatait, rendelkezéseit és visszaemlékezéseit. A végén már csak irónnal. Szilády Lajos szerint ez az ívrétű, kötött, kéziratos, kapcsos könyv volt Vörös László hagyatékának legbecsesebb darabja. Közlése szerint ebben a kapcsos könyvben - élete utolsó percéig - Vörös László sok mindent jegyzett fel családjának tagjaira, többek közt atyjára, s nagyatyjára vonatkozóan is. Ez a könyv tehát irodalomtörténeti szempontból is igen fontos forrás lehetne. Halálakor kihűlő kezében szorongatta. 1954-ben Balanyi Bélával, a kecskeméti levéltár igazgatójával azonban már hiába kerestük. Tartalmából egyes részletek azért ismeretesek, mert a fontosabb események leírását Szilády Lajos egy „Családi dolgok" feliratú, kartonkötésű füzetben összegyűjtötte. Ebből a „Családi dolgok"-ml szóló füzetből, valamint Vörös Lászlónak leányához, fiaihoz és testvéreihez írott leveleiből tudható meg számos, saját és atyja, Vörös Mihály élete sorsára vonatkozó részlet, miként a fentebb előadottak is. JEGYZETEK 1. Az ,,L. T." rövidítés jelentése: „Lcgítímo toro", azaz „törvényes ágyból" (házasságból) született. A megjegyzés Veres Mihályra vonakozik. 2. A Gyula környékén élő, illetőleg a múlt századforduló táján feljegyzett, ide vonatkozó hagyományokból az alábbiakat említjük meg. Haan Lajos említi (23), hogy Gyula határában van egy Baláserdeje nevű határrész: „nevét onnan kapta, hogy itt vívott meg győzedelmesen Toronyi Tamás gyulai vitéznek Vastag Bálás nevű szolgája egy Szulfikár nevű török vitézzel." Pesty Frigyes helynévtára is megőrzött egyet-mást a török-kori hagyományokból. Ismeri „Törökzug"-ot: Gyula városának hasonló nevű dűlőjében lévő romokat. Ez a dűlőrész valaha Gyula külvárosa volt; itt emelkedett a szürke barátoknak a török időkben elpusztult kolostora. Helyén török épületeket emeltek; ezekről a gyulai főnótárius száz évvel ezelőtt az jelenti, hogy ,, . . . a hajdan itt létezett török épületek romjai mai napig is láthatók" (24). 3. A 17-18. században sűrűn megismétlődő jeges árvizek igen sok kárt okoztak a főváros lakosságának, így 1622., 1640., 1661., 1668., 1674-ben, majd 1730, 1740, 1741-ben s végül 1775-ben, amelynek szintje az összes addigi árvizét meghaladta (31.). 4. Szilády Lajos, Sz. Károly kecskeméti nyomdatulajdonos fia, az 1848,49. évi szabadságharc honvédtisztje, később Kecskemét város főmérnöke. Atyja halála után pedig ő lett a nyomda tulajdonosa, a lap szerkesztője-kiadója, majd a kecskeméti városi könyvtár és levéltár igazgatója. Később országgyűlési képviselővé választották. Vörös László özvegye, szül. Pajor Rebeka Sziládyék otthonában élte le utols éveit. 5. Az adósságot Ottilia esküvője okozta.