Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)
Bendefy László: Vörös László emlékezete
A térképhez egy táblázatos kimutatást is készített a megye lakosságának, járásonként: anyanyelvük (magyar, német, szláv) és vallásuk (rk., protestáns, óhitű, zsidó) szerinti megoszlásáról, valamint a járások területéről. Érdekes, hogy mind a hét járásban a lakosság lélekszáma (igen kis eltéréssel) 34 500 volt, a megyéé pedig összesen 241 720. A térkép méretaránya 1:144000, azaz 1" = 2000 0 . A postautak, vízállások, folyók és tavak, valamint a néprajzi határok színezettek; igen szép kivitelben. Vörös László folyamszabályozói tekintélye olyan nagy volt, hogy Verőce megye főispánja nem egy ízben (1837. január, augusztus, 1840. május, november stb.) kérte, hogy a verőcei megyei mérnökség által készített Dráva-szabályozási terveket ő bírálja felül, illetőleg dolgozza át. Végül is 1834 és 1848 között minden egyes drávai átvágás Vörös tervei szerint készült el (36). Vörös László küzdelmes gyermek- és ifjú korából a nép szeretetét hozta magával. A közösség érdekeiért való bátor kiállás jellemezte egész életét. Az úrbéri elkülönítési munkálatok körüli sikere is azzal magyarázható, hogy becsületes ember módjára igyekezett viselkedni ebben a nagyon kényes helyzetben is. Nyilván ez az oka annak, hogy az általa végzett szabályozási munkák során nem került sor nyugtalanságra, zendülésre. Híre és a népnek iránta megnyilvánuló bizalma s ragaszkodása faluról falura kísérte. Csak ez az egyetlen magyarázata annak, hogy 30 év alatt közel 50 községben végezte el - egyetlen segédmérnöke bevonásával - az úrbéri elkülönítést, beleértve a községi határok teljes földmérését is. Úrbéri térképeiből 42 db a kaposvári Somogy Megyei Levéltárban, a többi más budapesti és vidéki levéltárakban található. A szabadságharc kitörésekor 22 év körüli idősebb fia, Vince, Pesten jogászkodott, a néhány évvel fiatalabb László pedig a belovári katonaiskolában nevelkedett. Atyja nem azért küldte oda, mintha osztrák katonatisztet óhajtott volna nevelni belőle, hanem mivel itt csak németül és franciául volt szabad beszélgetni (43). A háború hírére a fiúk hazajöttek, szöktek. Atyjuk maga bíztatta őket, álljanak Kossuth zászlaja alá. A család a fiatal férfiak nélkül húzódott meg szomajomi otthonában. Szeptember 21-én a kisebb gyermekeket kocsin Pestre küldték. „Másnap, írja egyik levelében (44) megjelent 8000 rác, Jellasich emberei, s megszállták a környékbeli erdőket és kiróttak a falvakra összesen 80 mázsa húst, 8440 kenyeret, 300 akó bort, 330 porció szénát, ugyanennyi zabot, 150 kocsit. 45 öl tűzifát. Megkapták. Amikor jóllaktak a Serezsánok, elindultak a Sárdi mezőn át vadászni, 70 db marhát és 300 db sertést lőttek le . . . Másnap Lepsény és Fejérvár irányában húzódott el a kegyetlenkedő rablóbanda." ,,. .. Vince és Lacz'i ... jól fegyverezve szem közt állnak a haza ellenségével; meg tudom magam nyugtatni, mert ha a magyar nem segít magán, csúfja lesz széles e világnak; de ha nyertes lesz, ölelik a legnagyobb nemzetek is . . ." így látta tehát a szabadságharcot közelről Vörös László, de amint elvonult a sereg, dolgozott tovább. A fiúk harcoltak, a leányok Bécsből érkezett francia tanárnőjükkel odahaza tanultak (45). A szabadságharc bukása után
