Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Benke József: A termelőszövetkezeti mozgalom és a termelőszövetkezetek társadalmi-gazdasági viszonyainak a fejlődése Somogyban. (1957-1970.)

69. Mezőgazdasági Adattár II. köt. Bp., 1965., és Mezőgazdasági Adatok 1971. I. köt., Bp., 1971. A termelőszövetkezetek gazdálkodása elemzésekor nem feledkezhetünk meg az egyéni, valamint a kisegítő gazdaságok helyzetéről sem. Az előbbiek területe 1964 végén 20 ezer kat. hold alatt maradt (7220 gazdaság): az átlagos földterület tehát nem haladta meg a 3 kat. holdat. Az egyéni gazdaságok ma már az árutermelés szempontjából jóformán semmiféle jelentőséggel nem bírnak. A kisegítő gazdaságok feladata (összterületük valamivel nagyobb mint az előzőké: 1964-ben meghaladta a 26 ezer holdat) az önellátás biztosítása. Gazdálkodásuk még mostohább körülmények között folyik, mint az egyéni gazdaságoké. 1970-re az egyéni és kisegítő gazdaságok területe tovább csökkent (majdnem 5 ezer holddal): 41282 holdat tett ki (az összes földterület 4%-át). Bár az árutermelés szempontjából alig van jelentőségük, azonban az önellátás, elsősorban is az állattenyésztés és hústermelés, valamint a tej- és tojástermelés szempontjából nagy a jelentőségük: az összes szarvasmarha-állomány 4,8 (ezen belül a tehénállomány 6), a sertés-, ló- és juhállomány 18,1—21,2, ill. 3,4" y-a e gazdaságokban volt található 1971 tavaszán. A tyúkfélék összes számának pedig majdnem egyharmada (32%) volt tulajdonukban. Somogy megye statisztikai évkönyve, 1970. Kvár, 1971. 119. old. 70. Rendkívül jelentős egyrészről a részesedés egyenetlensége, az elosztás aránytalansága, másrészről pedig az egyes téeszeken belül a munkakörök szerinti differenciálódás (amint azt részletcsen ki fogjuk mutatni a következő részben). A munkakörök differenciálódása szerint négy fő csoportot különböztethetünk meg: alkalmazottak, vezetők, műszaki szakemberek (traktorosok, gépszerelők), valamint az állattenyésztésben és növénytermesztésben dolgozók. „Megfigyelhető különösen a gyenge téeszcknél, de általánosságban a traktorosok és a szerelők esetében, hogy a biztos megélhetés, a magasabb jövedelem elérése érdekében a termelőszövetkezetekhez munkára jelentkező csak alkalmazotti minőségben hajlandó dolgozni. Ez a tendencia évről évre erősödik*: pl. 1962-ben 1266 fő alkalmazottnak 22,8 millió forintot. . ., 1964-ben pedig már 3529 főnek majdnem 50 millió forintot fizettek ki munkabér címén." 1970-ben az alkalmazottak száma elérte a 7500 főt (az összes téeszben dolgozók 15° o-át), akik összesen 133,9 millió forint munkabért kaptak. Somogy megye statisztikai évkönyve 1970. Kvár, 1971. 147. old. „Alkalmazotti jogviszony a biztonságos jövedelem elérésén túl az ipari biztosítás és ennek megfelelően nyugellátás előnyeivel is jár, amely meglehetősen kedvező helyzetbe hozza az alkalmazottakat, a tulajdonos . . . téesz-tagsággal szemben. Éppen ezért ez komoly ellentmondások forrása jelenleg a termelőszövetkezetcinkben, amelynek az lenne a helyes megoldási módja, ha olyan helyzetet teremtenénk, amelyben előnyös szövetkezeti tagnak lenni." MSZMP Sm. Biz. Arch. Téesz-mozgalom fejlődése 1962—1965. dosszié. 71. E táblázatokon együtt mutatjuk be a három legfontosabb kategória (szocialista iparban, állami gazdaságokban dolgozók, valamint a téesz-tagok) kereseti, ill. részesedési viszonyait. 72. Adatok: Somogy megye fontosabb statisztikai adatai (1956 és 1964 közötti évekre) és Somogy megye statisztikai évkönyve (1965-től) alapján. 73. A megyében az 1950-es években mintegy 15 ezer fő hagyta cl a mezőgazdaságot. A földtől „menekülők" az állam gazdaságpolitikájával való szcmbcállásukat is kifejezték; ugyanakkor - szinte teljes számban - a munkásosztály tagjaivá váltak (az állami gazdaságokban és a szocialista ipar különböző ágazataiban helyezkedtek cl). Ezt figyelembe véve a következő általános megállapításokat tehetjük: 1. Az állami gazdaságokban - lényegében ugyanazon „paraszti" munkát végzők - 20 év átlagában (1952-1971) Somogyban több mint harmadával (34,2° (

|-kal) ; a szocialista ipar különböző szektoraiban ugyanezen időszak alatt elhelyezkedettek mintegy 40"

\o~kal magasdbb bért kaptak, mint a megye téesz-tagjai (ugyanezen 20 év átlagában). 2. Az ipari munkások 60 éves korban mehetnek nyugdíjba, a téesz-tagok 65 éves korban. 3. Még ennél is fontosabb azonban: az állami gazdaságokban és a szocialista iparban dolgozók utolsó 5 éves átlagfizetésük 6i°,o-ával mehetnek nyugdíjba, míg a téesz-tagok mindössze 39%-kal (hiszen a jelenlegi técsz-tagság túlnyomó többségének tagsági viszonya 1960-nal kezdődött). Ez azt jelenti, hogy az átlagos técsz-tag nyugdíja csak 50%-a az előbbi két kategóriáénak. 74. Az átszervezés évei alatt egy családra mindössze 1,3 családtag jutott (míg az átszervezés előtt elérte az 1,5-öt, az 1950-cs évek elején pedig meghaladta az 1,5-öt). 75. „Az eltávozás politikai hatása demoralizáló a termelőszövetkezetekben maradottakra . . . Lépten-nyomon azt mondják, hogy ha ez és ez elmehet, akkor nekem sem kell lelki-