Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Benke József: A termelőszövetkezeti mozgalom és a termelőszövetkezetek társadalmi-gazdasági viszonyainak a fejlődése Somogyban. (1957-1970.)

JEGYZETEK 1. A munkás-paraszt szövetség megalapozása fontosabb követelmény volt az akkori viszonyok között, mint a föld felosztásával létrejövő, jelentős százalékában - legalábbis hosszú távon - életképtelen paraszti gazdaságok létrehozásával (s az ezekkel feltétlenül és szükségképpen) együttjáró üzemszervezési problémák. 2. A háború pusztításai következtében semmi remény nem volt arra, hogy a nagybirtokok képesek lesznek a termelés megindítására. E helyzetben a földet csak a parasztkezek munkája tehette ismét termővé, s példátlanul rövid idő alatt nemcsak a háborús károkat tudta pótolni, de a háború előtti termelési szintet is elérte (hiszen 1950-51 átlagában a mezőgazdaság bruttó termelési értéke már elérte a felszabadulás előtti legjobb évek, 1934-1938 átiagának szintjét). 3. Mindennek ellenére - ha összevetjük az 1945-ös és 1947-cs választások paraszti környezetben a két munkáspártra, illetőleg a Nemzeti Parasztpártra leadott szavazatok arányát - alig van jelentősebb előre lépés. Már ekkor, 1947-ben kiderült, hogy a földreform által kétségtelenül jelentős mértékben megerősített munkás-paraszt szövetség távolról sem voit olyan erős, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésének próbáját (megpróbáltatását) is kiállta volna. 4. A Központi Vezetőség 1948. november 27-i ülésén Rákosi kijelentette: ,. . . . 3-4 éven belül oda kell" hatni, hogy ,,a magyar parasztság 90° o-a" termelőszövetkezetbe tömörüljön. Idézi: Orbán Sándor: Két agrárforradalom Magyarországon. Bp. 1972. 72. old. 5. A kisüzemi mezőgazdaság bővített újratermelésre nem képes. Ekkor azonban (s különösen 1949 és 1951 között) ennek az elvitathatatlan tételnek a hangsúlyozásában a politikai tényezők nagyobb szerepet játszottak, mint ,,az adott helyzet reális megítélése". Részletesebben lásd: Erdei Ferenc: Válogatott írásai és beszédei. Bp. 1973. 253. old. 6. A Tájékoztató Iroda ismert 1948-as határozata, a háborús veszély feltételezése és eltúlzása, valamint a Szovjetunió példájának másolása. Részletesebben lásd: Erdei és Orbán idézett műveit. 7. Lenin Művei 33. k. Bp. 1953. 468-469. old. 8. Az elkövetett hibákra vonatkozóan lásd: A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1956—1962. Bp. 1964. 96-97. old. (továbbiakban: MSZMP hat. és dok. 1956—1962.) 9. A megyére vonatkozólag lásd: Termelőszövetkezeti mozgalom Somogyban 1948-1956. c. tanulmányunkat a Somogyi Múzeumok Közleményei I. Kaposvár, 1973. kötetben. 10. 1949 és 1956 között csak a szabadpiaci és beszolgáltatást ár közötti különbözet révén a megye mezőgazdaságától elvont összeg több mint kétszer nagyobb volt, mint a népgazdaság valamennyi ágában összesen realizált beruházások együttes értéke (Somogy megye fontosabb statisztikai adatai 1956. Kaposvár, 1957. 175. és 33. old.) Nem számítva az agrárollóból, a rendkívül magas adóterhekből és különböző pótszolgáltatásokból eredő elvonásokat, amelyeknek következményei - a pótlólagos ráfordítások elmaradása következtében — máig hatóan sújtották a mezőgazdaságot. 11. MSZMP hat. és dok. 1956-1962. 102. old. Lényegében itt már megfogalmazódott az a gondolat, amit Kádár János a VIII. kongresszuson vitazáró beszédében kifejezett: ,, . . . az egész népgazdaság további gyors és lendületes fejlődése attól függ, milyen ütemben sikerül a mezőgazdaságot az ipar szintjére emelni." Ennek megvalósítása pedig különösen fontos volt Somogyban, amelynek gazdasági életében a döntő helyet mindig is a mezőgazdaság foglalta cl. 12. Bár az önkéntesség megsértése sok esetben előfordult a megyében, több olyan szövetkezet létezett, amelyekben mindig megtartották az önkéntesség elvét (lásd Benke József: A barcsi Vörös Csillag Tsz 20 éve. Bp. 1968. 61. old.), s amelyek gazdaságilag is példamutató eredményeket értek el: ,, . . . ismeretesek az országos hírű barcsi Vörös Csillag, a ráksi Új Élet... a sávolyi Szabadság, stb. . . . eredményei . . ., amelyeket senki sem szervezett erőszakkal, tagjaik elégedettek, jómódúak voltak, s c szövetkezetek is feloszlottak" az ellenforradalmi nyomás következtében s annak eredményeképpen, hogy ,,a termelőszövetkezeti tagokat is" (és sok esetben olyanokat is, akiknek semmi közük nem volt a közöshöz) „csábította ... a felszámolás kimondására, hogy az évek folyamán felgyülemlett szövetkezeti vagyont feloszthassák . . . ilyen volt pl. a ráksi Űj Élet, a törökkoppányi Rákóczi, a látrányi Alkotmány, az öreglaki Ifjú Gárda, az igali II. Pártkongresszus, a somogyszili Kossuth, a somogyszobi Búzakalász, a barcsi Vörös Csillag, a szuloki Kossuth stb., amelyek a felszámolás folyamán a szövetkezeti vagyon-