Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Benke József: A termelőszövetkezeti mozgalom és a termelőszövetkezetek társadalmi-gazdasági viszonyainak a fejlődése Somogyban. (1957-1970.)

első évében agronómus. Ezt a kedvezőtlen helyzetet különösen súlyosbította, hogy a termelőszövetkezetek zöme iooo kat. holdon felüli volt

01 (ugyanakkor 74 olyan termelőszövetkezet volt a megyében, amelyekben nemcsak mezőgazdász nem volt, de ahol még az elnököknek sem volt semmiféle képesítése). 1960-ra illetve 1961-re csak annyit változott a helyzet, hogy ekkor már a termelőszövetkezetek mindegyikében dolgozott mezőgazdász, szakképzettségük azonban viszonylag alacsony volt: míg 1959-ben 42,5%-uknak volt egyetemi, főiskolai, vagy akadémiai végzettsége, 1960-ra ez 43,4%-ra módosult; 1961-re pedig 43,9%-uk rendelkezett a fenti végzettséggel.

02 Nem volt jobb a helyzet a könyvelők vonatkozásában sem. 1959-ben 14 olyan termelőszövetkezet akadt, amelyben egyáltalán nem volt könyvelő. Képzettségük még az előzőknél is alacsonyabb szinten állt: egyetemet, főiskolát alig 2" o-uk végzett. 1959-ben a könyvelők mindössze 5,6" o-a volt mérlegképes, s l8%-a képesített, a többi lényegében képesítés nélkül, vagy 1-2 hetes tanfolyamon szerzett ismeretekkel dolgozott. Az átszervezés évei alatt a helyzet alig változott: 1960ban a könyvelők 71, 1961-ben 74°o-a volt olyan, aki néhány hetes könyvelői tanfolyammal rendelkezett, illetőleg semmiféle szakképesítése nem volt.

01 Az objektív, anyagi viszonyokat tekintve is körülbelül ugyanez a kép bontakozik ki (amit a vezetés vonatkozásában láttunk). így nem csodálkozhatunk azon, hogy a tagság jelentős része - az átszervezés éveiben - nem érezte magáénak a közöst. Sokan elhagyták a falut, vagy ha maradtak is, nem dolgoztak a közösben. A járások falvainak lakossága 1949 és i960 között közel tízezer fővel csökkent (ugyanakkor a városok és a megyei ipari „centrumok" lakossága nőtt). Különösen a gazdaságilag gyenge termelőszövetkezetekből volt nagymértékű az eltávozás. Az eltávozottak nagy része is fiatal. „Annak alátámasztására, hogy főként a fiatalság távozott el (és akar a jövőben is eltávozni a faluról), álljon itt a következő példa: két községben a nyolc osztályos általános iskolai tanulókkal dolgozatot Írattak ezzel a címmel, hogy az általános iskola befejezése után hol akarnak dolgozni (csak azokkal íratták a dolgozatot, akik nem akartak továbbtanulni). Az egyik községben egy sem volt, aki a mezőgazdaságban akart volna elhelyezkedni, a másik községben egy tanuló írta azt, hogy az általános iskola befejezése után a faluban marad és a mezőgazdaságban kíván dolgozni."

0

'' Ez egyértelműen azt jelenti, hogy a falvak jelentős részében általános elöregedés figyelhető meg (sőt az átszervezés évei alatt a helyzet rosszabbodott). Míg 1956 előtt a somogyi téesz-tagság kb. 40%-a volt 40 évnél fiatalabb, addig az átszervezés évei alatt ez 2 2-2 5

ü

/o-ra csökkent. Az 1960-as években tovább romlott a helyzet: 1970-ben már mindössze 18% volt a 40 év alattiak aránya. S ez természetesen fordítva is igaz: míg 1956 előtt 20% alatt volt a 60 év felettiek aránya, addig az átszervezés alatt meghaladta az össztagság harmadát, 1970-ben pedig már a felét.

63 Mindez azt jelenti, hogy termelőszövetkezeteink többségében az átlagos életkor 50 év felett van, sőt vannak olyan gazdaságok, ahol rosszabb a helyzet: 60 éven felüli az átlagéletkor.

00 Ez különösen csúcsmunkák idején okoz komoly problémát, és „rányomja bélyegét az adott termelőszövetkezet politikai életére és a tagok politikai hangulatára is."'" Az elvándorlás okai között • mindenekelőtt azt kell kiemelnünk, hogy a tagság nagy része nem látta eléggé biztosítottnak életkörülményeit

08 a termelő-