Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Szakály Ferenc: A Dél-Dunántúl külkereskedelmi útvonalai a XV. század derekán

riumok és számadások, valószínű, hogy ez, mint aféle helypénz, a vásárbíró jutalma volt, aki ennek fejében felügyelt a mértékekre, a vásár rendjére stb. De mi volt akkor a „teloneum", ha a szigeti piac vámbevételével sem azonosítható? Erre a kérdésre korai lenne még végleges választ keresni. Feltétlenül megkülönböztetett figyelmet érdemel azonban e tekintetben a szigeti lakosság levelének néhány odavetett, homályos megjegyzése, amelyet a fenti idézetben külön ki is emeltünk. E megjegyzések félreérthetetlenül egy másik szigeti vásárt emlegetnek, amelynek megvannak a maga, a piacétól eltérő szokásai, rendje. Ezt a másik vásárt „kilsew wasarnak" mondják, mintegy szembeállítva azt a város belső részén elhelyezkedővel. Sajnos a panaszlevél további felvilágosítással nem szolgál, sem annak áruösszetételét, sem az azon megforduló kereskedőnépet illetően. E hallgatás is lehet azonban beszédes, ha értünk sajátságos nyelvén: Ha a panaszlevél e „külső vásár" dolgaiban nem emleget sérelmeket, akkor biztosra vehetjük, hogy a szigeti polgárok nem voltak ott különösen érdekelve. Mivel úgy tapasztaltuk, hogy a szigeti polgárság a Dél-Dunántúl kereskedelmi életében egyáltalán nem játszott számottevő szerepet, gyanítható, hogy a „külső vásáron" a távolsági kereskedelem árucikkei cserélődtek. Azok, amelyek a szigeti piac leírásában nem kaptak jelentőségüknek megfelelő helyet, tehát ott nem voltak fontosak, s amelyek megvételéért-eladásáért még külföldieknek is érdemes volt felkeresni a szigeti vásárokat, mert azokért az árukért, amelyeket a szigeti piacon eladni és venni lehetett, nem jöttek volna ide. Persze a két árucserehely, a piac és a vásár, nem volt egymástól hermetikusan elzárva; az utóbbiról rándulhattak át a piacra az említett „kywll walo aros népek, kalmárok wagy egiéb kereskedő népek", hogy áruik értékesítésével ott is megpróbálkozzanak. A „teloneum" ezek szerint talán ennek a „külső vásárnak" forgalmára kivetett vám lehetett, s mint ilyen, főleg a Szigeten áthaladó import-export, illetve kisebb mértékben az ahhoz csatlakozó belső forgalom megcsapolásából eredt. Ilymódon, természetesen áttételeken keresztül, következtetések vonhatók le belőle a külkereskedelmi forgalom - szarvasmarha-kereskedelmen kívül eső - szektorainak statisztikai jellemzésére is. Hogy a Dél-Dunántúlon keresztülhaladó külkereskedelmi forgalom és a ,,teloneum"-bevételek alakulása között viszonylag szoros összefüggésnek kellett léteznie, azaz, hogy a szigeti „teloneumnak" valamiféle, a távolsági kereskedelemre kivetett vámnak kellett lennie, néhány további meggondolás is bizonyítja: a) A szarvasmarha-kereskedelem elterelődésével, amely az 1550-es és 1560-as évek fordulóján következett be, s amely fokozatosan, évről évre csökkentette a szigeti „tricesima" bevételeit, a „teloneum" bevételei is lépésről-lépésre esnek vissza. Mivel az export- és importforgalom, mint az alábbiakban arról még bővebben szó esik, ugyanazon mezővárosi kereskedőréteg kezében összpontosult, a párhuzamos visszaesési tendencia abban lelheti legkézenfekvőbb magyarázatát, hogy a „teloneum"-jövedelmek alakulását is e kereskedők tevékenysége, azaz a távolsági árucikkek forgalma határozta meg. b) A „teloneum" ingadozásait feltüntető grafikon több-kevesebb hasonlóságot mutat a szarvasmarha-hajtás grafikonjával. A szarvasmarha-hajtásban tapasztalt, abnormálisan kiugró júniusi csúcs itt nem észlelhető ugyan (igaz, júniusban az egyik vásárnap bevétele hiányzik), a szeptember-októberi azonban, hasonlóan a marhahajtásnál megfigyelthez, kiemelkedően magas értékekkel szerepel. Ez az egybeesés ismét nem lehet véletlen műve; feltehetőleg ugyancsak a marhakeres-