Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)
Szakály Ferenc: A Dél-Dunántúl külkereskedelmi útvonalai a XV. század derekán
A fenti adatok és meggondolások, úgy hisszük, elégségesen bizonyítják, hogy a pécs-radkersburgi utat nem tarthatjuk a dél-dunántúli marhahajtás kizárólagos és egyedüli útjának, és ezáltal azt is, hogy az 1558-61-es bevételekben tükröződő szigeti marhaforgalom nem azonos a dél-dunántúli forgalom egészével, hanem annak csak egy része. E megállapításnak az sem mondhat ellent, hogy a Balaton déli partjával párhuzamos út felélénkülését a Szigeten keresztül vezető vonal visszaesésével is magyaráztuk. Nyilvánvalóan használatban volt már a korábbi években-évtizedekben is, és feltétlenül számolnunk kell azzal, hogy innen is jelentős számú vágóállat jutott a Velence felé vezető főútvonalra. Ha az 1558-61-es szigeti vámbevételekből leolvasható kivitelt csak a déldunántúli egész kivitel egyik összetevőjének tartjuk, a következő kérdés csakis az lehet, hogy mennyi szarvasmarha haladhatott e három útról összesen délnyugati irányba. A Dél-Dunántúlnak, mivel saját állattenyésztése ekkortájt eléggé csekély lehetett, a marhakereskedelemben a transitterület szerepe jutott. Az elsődleges fontosságú, határainkon kívüli fogyasztókörzeteket kapcsolta össze a Duna túlsó oldalának tenyészterülcteivel. Azaz az exportra szánt szarvasmarháknak valamely ponton át kellett lépniük a Dunát, hogy az itteni utakra jussanak, mégpedig azon a Duna szakaszon, amely a töröknek hódolt országrészt osztotta két részre. 52 Egy török vámnapló-kivonat szerint a dunai révek 1560. június 25. és 1562. április 23. között a következő bevételeket hozták: 0 ' 3 Ráckevi 31 700 akcse Dunaföldvár 105 045 akcse Paks 16 062 akcse Tolna 17 019 akcse Báta 36 15 1 akcse Összesen: 205977 akcse Káldy-Nagy Gyula számításai szerint egy-egy szarvasmarha révpénze ekkoriban átlagosan mintegy 18 akcse volt,''' 1 azaz a jelzett, mintegy 20 hónapos időszakban kb. n 500 darab szarvasmarhát hajtottak át a fentnevezett réveken, azaz évi mintegy 5-6000 darabot. A kivonatból kiszámítható mennyiség még akkor sem lett volna elegendő a Szigeten keresztül folyó hajtás ellátására, ha pusztán a statisztikai kontroll kedvéért 5-10 akcsés révpénzzel számolnánk, hiszen akkor is csak valami 10000-20000 szarvasmarha áthaladására következtethetnénk belőle. A földvári és ráckevi révektől ugyanis már szép számmal hajthattak Fehérvár és azon túl Bécs felé is. Ha hihetünk c kivonat adatainak, nem annyira azt kell keresnünk, hogy Szigeten kívül még hol és mennyi szarvasmarha haladt át a „laibachi út" irányában, hanem sokkalta inkább azt, hogy a Szigetnél jelentkező, az átkelőhelyek forgalmát messze meghaladó marhamennyiség honnan származott s mely réveken érkezett a Dél-Dunántúlra. Az átkelőhelyekről alkotott fenti kép azonban alapjaiban módosul, ha két további török vámjegyzék-kivonattal összevetjük. Mindkettő a következő címet viseli: „A váci rév-átkelésnél darabonkint egy grussal megvámolt s így a
