Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)
Kubinyi András: A kaposújvári uradalom és a Somogy megyei familiárisok szerepe Újlaki Miklós birtokpolitikájában. (Adatok a XV. századi feudális nagybirtok hatalmi politikájához.)
A Tamási-család többi uradalmát teljesen kibocsátotta kezéből; ezek legnagyobbrészt valóban az örökösök, a Héderváriak birtokába jutottak. 1 ' A kérdés az, hogy vajon Újlakinak ezt az - enyhén szólva különös birtokszerző tevékenységét csak a feudális úr szokásos kapzsi hatalomnövelési szándékával magyarázzuk-e, vagy a kedvező körülmények következtében kialakult olyan céltudatos birtokpolitikaként értékelhetjük-e, amelynek segítségével pontosan megérthető, hogy miért épp Kaposújvárt és Beletincet tartotta meg magának és miért Debregesztet, ill. Hedrehclyt engedte át familiárisainak. Ez utóbbi értelmezés mellett látszik szólni az, hogy a kaposújvári uradalom birtoklása volt a legtöbb nehézséggel egybekötve, ugyanis az uradalom másik felének birtokosa, a Szerdahelyi-család Ders-ága volt olyan hatalmas 10 , hogy akadályokat gördítsen birtokostársának itteni érvényesülése elé. Későbbi perek, hatalmaskodások mutatják, 11 hogy ezek a nehézségek valóban megmutatkoztak, és noha Újlakinak ezek során a jelek szerint sikerült birtokostársait nemcsak semlegesíteni, hanem az uradalomból is ténylegesen - bár nem törvényes formák közt - kiszorítani 1-, ez olyan anyagi és energiabefektetést követelt meg, amit csak abban az esetben vállalhatott Újlaki is, ha Kaposújvár birtokához valami különleges okból ragaszkodott. A továbbiakban ezt az okot szeretném felderíteni. Ügy vélem, hogy a magyarországi feudális uralkodó osztály legfelsőbb rétegének politikai helyzetének, hatalma érvényesülési körének vizsgálatához ismernünk kellene minél több tagjának birtokviszonyait és birtokpolitikáját. Talán nem lesz érdektelen, ha a középkori magyarországi arisztokrácia harmadik legmagasabb polcot elért tagjának - Újlaki Bosznia királyaként halt meg -, elsősorban Kaposújvárral és Somogy megyével kapcsolatos birtokpolitikájának vizsgálata segítségével kísérlem meg azt, hogy adalékot szolgáltassak a bárók hatalmi érvényesülési körének kutatásához. Nem kívánom megoldani Újlaki Miklós birtoktörténctét, ez jóval szélesebb kutatást igényel. I. Az utóbbi években a magyarországi feudális uralkodó osztály legfelsőbb rétege történetének kutatása örvendetesen fellendült. Fügcdi Erik műveiben 13 elsősorban az arisztokrácia társadalomtörténetét, míg Engel Pál birtokviszonyaikat vizsgálta. Az előbbi szerző a világi feudális uralkodó osztályt négy rétegre osztja. Az első kettő gazdasági értelemben a nagybirtokosokat, politikai értelemben a királyi tanács tagjait öleli fel, különbség csak annyi van köztük, hogy az első réteg a tényleges méltóságviselőket, a bárókat jelenti, míg a második a volt méltóságviselőkből és a megyésispánokból áll. Ez utóbbi réteget azonosítja az oklevelekben „előkclők"-nek, ,,proceres"-nak nevezett nemesekkel. A harmadik réteg a politikai értelemben vett középréteg, a nagy uradalmak kormányzói, a várnagyok tartoznak ide. Legalul a köznemesek nagy tömege helyezkedik el. ,J Ez a felosztás lényegében szerintünk is megfelel a valóságnak, azzal a megjegyzéssel, hogy a második és harmadik csoport között a határpont valahol máshol helyezkedik cl, és „előkelők" alatt a harmadik csoportot (,,proceres nobilium") értették. A második réteg szerintünk a csak „név szerinti bárók" (baro solo nomine, szembe állítva az „igazi báróval", a méltóságviselővel), akiket a XV. század végétől egyre gyakran mágnásnak neveznek. Az azonban tény, hogy valóban gazdaságilag nagybirtokosokból áll mindkét réteg, és az is igaz, hogy joguk van
