Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Szakály Ferenc: A Dél-Dunántúl külkereskedelmi útvonalai a XV. század derekán

tiévcn: szlavóniai harmincadhivatalok kimutatásai alapján készült forgalombecslésekhez hozzá kellene számítanunk a szigeti harmincad alább ismertetésre kerülő adatait is. Amennyiben viszont Szigeten csak egyszerű vámot szedtek „tricesima" címén, az itt áthaladó állatok után a szlavóniai csoport harmincadjainál kellett kiviteli vámot fizetni. Sziget ekkoriban valóban két birodalom határán állott, ott harmincadhivatalt felállítani mégsem látszik szükségesnek. Az utak ugyanis, amelyeket a fentiekben ismertettünk, mind a Mura-közi harmincadok érintésével futottak tovább. A három út egyike sem haladt olyan irányban, hogy csakis Szigeten lehetett volna biztosítani a hódoltságból kilépő forgalom ellenőrzését. A kereskedők csak akkor kerülhették cl a szlavóniai harmincadokat - mint erre történtek is kísérletek -, ha Pécstől nem nyugati, hanem déli irányban folytatják útjukat. Csakhogy ezt a forgalmat egy esetleges szigeti hivatal sem vámolhatta, mert a kereskedők akkor nyilván nem kerülnek Sziget felé, hanem egyenesen haladnak észak-déli irányban a buda-konstantinápolyi úton. A ,,harmincad"-összeg, amit Szigeten szedtek, mindössze 10 dénár volt. A tényleges harmincad ugyanakkor az 1546-os rendezés óta ökrönként 2 forintra rúgott/'

0 Nehezen képzelhető el, hogy, ha Szigeten harmincadhivatal van, ott beérték volna a kamarai utasításban meghatározott összeg egyhuszadával. Mindezek alapján valószínűbbnek látszik, hogy a következetcsen használt „harmincad" elnevezés ellenére is, Szigeten a valóságban nem harmincadot szedtek az itt áthaladó szarvasmarhák után, hanem vámot, ahogy más árucikkek után is. A megkülönböztető elnevezés talán csak az itt is kiemelkedő fontosságú szarvasmarha-kereskedelem adminisztrációjának elkülkönítésére vonatkozik. Eszerint a „harmincad" kifejezés ehelyütt nem más, mint valami megszokás által szentesített, de félrevezető elnevezés. Hogy ilyen félrevezető elnevezések lehetségesek, éppen az 1554-es szigeti vizsgálat után készült jelentés bizonyítja: a vizsgálóbiztosok ezúttal figyeltek fel először arra, hogy a katonaság számának növekedése, a növekvő kereslet ösztönzőleg hat a környékbeli falvak lakosságára, akik, véleményük szerint, minden bizonnyal szívcsen keresik majd fel árucikkcikkel a szigeti piacot. Ezért javasolták, hogy a király állítson fel Szigeten vámot, és ott harmincadot szedessen. Elképzelésük szerint ez jelentős jövedelmet hozhatna, mert a piacra érkezők jó üzletkötés reményében szívesen megfizetnék azt.

41 A javaslatban ismét csak „harmincadot" emlegetnek, holott a kifejtésből világos, hogy szó sincs itt külkereskedelmi forgalomról, a javaslattevők pusztán a szigeti piac körzetszervező hatásában bíznak, és a megnövekedett belső forgalmat kívánják megvámoltatni. a) Kivitel A három dél-dunántúli útvonalon zajló forgalomból mindössze a szarvasmarhakereskedelmet jellemezhetjük behatóbban, egyes időmetszetekben statisztikus igénnyel. Ezt is inkább csak az egyik, mégpedig a pécs-radkersburgi útvonalon. Az utóbbi állatkereskedelméről egy véletlenszerűen ránkmaradt szigeti „harmincadjegyzék" („regestum tricesimae") tájékoztat, amely az 1559. április 15. és 1560. február 20. közti időszakból tartalmaz folyamatosnak mutatkozó bejegyzéseket. Az előbbiekben ismertetett külön kezelés következtében a „harmincadjegyzék" kizárólag az élőállatforgalmat foglalja magában.

42 E jegyzék adatai szerint a mondott, mintegy 10 hónapos időszakban Szigeten 10 076 darab szarvasmarha (néhány kivételtől eltekintve mind ökör) és